Kicsi Ház

Az Ikeában mindig van egy aktuális favorit bútordarabom, leginkább olyanok, amiket sokféleképpen lehet variálni és aminek ezer arca van, feltéve, ha belelátjuk. Egyik ilyen darab a Rast komód, amiről rengeteget dumálok itthon, és a szerelmem szerint, ha bármit vinnem kéne magammal egy lakatlan szigetre, én valószínűleg egy Rast komódot vinnék, amit jól átalakítok majd hajónak.

Legeslegújabb kis kedvencem mostanában pedig a Vittsjö kollekció . Imádom őket! színekkel és a polcok fára cserélésével vagy csak átfestésével, teljesen új arcot, új életet lehet nekik adni. Pofonegyszerűen.

A még mindig alakuló, de egyre szépülő irodánkba a Vittsjö kollekció laptopasztalát választottam, ami egyszerre lesz lerakó, vagy más néven konzolasztal, és egyszerre "vendég-dolgozó" sarok itt nálunk.

Én most csak annyit csináltam, hogy fehérre festettem az asztalt. Nem nagy cucc, de egy kis fehér festék nagy változást hozott ennek a nyomorult kis asztalnak az életében. De ha mondjuk előszobába kellene lerakóasztal, akkor az üveglapot egy, a keretnél hosszabb falapra cserélném, majd alulra is tennék egy falapot és a billentyűzet tartó helyére fiókot tennék, úgy festeném le. Ugye, máris másként nézne ki?

Nekem most nem volt alkalmam így szárnyalni, de maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel: a fehér színnek köszönhetően, légies, kecses asztalt kaptam, ami szinte alig foglal helyet. És ez a tízezer forintos bútor valahogy olyan "nagypályás" lett.

Mivel a tetőtér egyik sarkában festettem, olyan festéket kerestem ehhez a munkához, ami vizes bázisú, tehát gyorsan szárad, ugyanakkor nem büdös. A PoliFarbe festékcsaládban találtam vizes bázisú alapozót és zománcfestéket is, jó kiadósat, jól fedőt. 

Elég jól lehetett vele dolgozni, bár furcsán ragacsos a festék állaga, úgy ragadt tőle a kezem, mintha vattacukrot ettem volna. Viszont semmi szaga nincs és gyorsan szárad. Ez kellett most nekem!

Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért nem fújtam inkább. Nos, azért nem, mert túl keskenyek az egyes felületek, így elég nagy pazarlás lenne sprayfestéket használni, mert egy csomó anyag elmegy a levegőben. Inkább ecsettel felvittem a festéket, majd szivacshengerrel simára hengereltem. Takarékos megoldás! ez pedig a végeredmény:

Ez az asztal attól nagyszerű, hogy szépen lehet dekorálni. Nem utolsó dolog okosan és szemet gyönyörködtetően stylingolni az asztalunkat, legyen akár író-dolgozó, akár lerakóasztal. Kell például néhány szép dobozka az apró haszontalanságoknak.Kell néhány kép az asztalra, vagy fölé, ami személyessé teszi a teret.

Kell valami apró, és tökéletesen haszontalan dísztárgy. A képen látható hattyú-szobor nagytestvéréről és az elkészítés módjáról már olvashattatok nálam. Hasonlóképpen a két kis vázához, ami szintén nagyon látványos, mindig lehet bele tenni valami szépet, faágaktól, a barkán át a művirágokig, bármit. Elkészítéséről itt olvashattok. Nem árt még egy szép notesz, ízlésesen elrendezett füzetek, prospektusok akár, és az asztal egyszerű funkcionális elemből, hangulati forrássá változik.

Összefoglalva tehát: A Vittsjö menő, a Vittsjö jó. A keskeny felületekhez nem jó a sprayfesték, viszont a fehér szín mindent nagypályássá tud varázsolni. Érdemes ügyelni az apró részletekre és nem lenézni a stylingolás művészetét. Nem minden a praktikum, legyen otthon pár, semmire sem jó, de szemnek kedves dísztárgyunk is.

Ti mit gondoltok? Vittsjö kell?

fotó: Balogh Orsi

2012 nem a legtermékenyebb év volt számomra, legalábbis nem a blog szempontjából. Bár a Kicsi Házból Nagy Ház lett, a költözködés, a válás, az új életünk kialakítása és az új ház felújítása mellett már nem volt túl sok időm a bloggal is foglalkozni. Ettől függetlenül, azért volt pár munkám, melyek most bekerülhetnek az év végi besztof válogatásba, melyek jól összefoglalják, hogyan telt DIY szempontból az idei év.

Az év első napján már barkácsoltam, lelki bajaimat ezzel a kis aprósággal enyhítve:

Amiből ez lett végül:

Februárban még utoljára dolgozgattam a Kicsi Házon, lécek és rétegelt lemez felhasználásával alkottam ezt a falburkolatot:

Áprilisban Orsi barátnőmmel csináltunk ünnepi terítéket laminált tapétadarabokból:

Szintén áprilisban, óvodások számára készítettem színátmenetes tárolószekrényt, egy Vaterán vett komódból:

Idén is készítettem egyedi játékkonyhát, úgy tűnik, minden évben csinálok minimum egyet, de inkább többet :-)

Ebből:

Ezt:

A játékkonyhán megmutattam, hogyan kell a gérvágót használni, Anita bútorán pedig azt leshettétek el, hogyan lehet csodát tenni fatiplivel:

Júliusban beköltöztünk az új házba, tapétáztunk, festettünk és festettünk és festettem. Majd készült egy egyedi falilámpa az én stílusomban és az újrahasznosítás jegyében:

Az apróbb lakáskiegészítők, fontos hangulati elemek is előtérbe kerültek nálam, ősszel befőttesüvegből alakítottam ki ezt a kedves kis vázát:

A fiúk szobájában is elkezdődött a berendezkedés, bár a java még igencsak hátravan. Ezt a tárolót követik jövőre újabbak!

Végül pedig, már szilveszterre hangolódva, mutattam nektek egy retró bárszekrény átalakulást.

2012-ben iszonyatosan sok változás volt az életemben és úgy érzem, a tendencia folytatódik 2013-ban is. A változás hozta új inspirációk, tanulmányok és tapasztalatok lecsapódását követhetitek majd itt a blogon jövőre és természetesen az otthonunk berendezkedése is folytatódik. Az év elején rögtön egy új, kárpitozott ágyvéggel gazdagodunk, majd azt követően egy kredenc születik ujjá egy igazán klasszikus festékcsalád segítségével.

Követtek majd?

A hazai retro bútorokkal kapcsolatban, felemás érzéseim vannak. Szeretem is őket, meg nem is. Szeretem, mert a külföldi modern tervezők szép darabjait koppintja a formájuk és mert mint a fehér vászon, úgy tudnak viselkedni, tehát jól felveszik az új dizájn adta változásokat. Ugyanakkor, a koppintás miatt, sokszor esetlenek és bénák, amolyan szánnivaló kis szerencsétlenek és hát lássuk be, a magyar szocialista ipar termékeiként, nem éppen a legjobb minőségükről híresek.

Mégis, elég sok ilyen magyar retro cucc maradt fent, és ezek az értéktelen darabok még mindig nagyon sok háztartásban megtalálhatóak.

Ahogyan ez a bárszekrény sem egy egyedi darab, tegye fel a kezét, akinek van ilyen!

Mint mondtam, ezek az alap esetben rendkívül ronda darabok, mivel a formájuk jó, és nincs rajtuk túl sok dísz, elég jól alakíthatóak, mondhatni, kedvünkre.

Engem mostanában nagyon vonz az úgynevezett "color block" stílus, ezért kaptam az alkalmon, hogy tesztelhetem a brutális színeimet ezen a bútoron.

A color block lényege, hogy harsány, a szemet szinte fogságba ejtő színeket kombinál, sokszor első látásra meglepő formában. Pirosat a naranccsal, zöldet a kékkel, lilát sárgával, és amit még el lehet képzelni. Főként a divat világában lehet belefutni ilyen őrültségekbe, de azért a lakberendezésben is fel-fel tűnik a színkavalkád.

Andrea, a bútor tulajdonosa bevállalós volt, és rám bízta a színeket. Huhh, remélem, nem bánta meg!
Mert én aztán belenyúltam a tutiba, és a fehér alaphot pinket és vadítóan tomboló narancsot választottam. Ja, és a kiegészítő polcokhoz a jó öreg bronzfestékem tett csodálatos szolgálatot.

Na, milyen lett? Bevállalnátok?

Az elkészítéséhez pedig csak pár tanácsot adok, és most kivételesen nem dokumentálom a lépéseket (vagy csak ha naaaaagggggyon kéritek), mert már én unom magam a folytonos lecsiszoljukabutortportalanitjukalapozzuk okoskodással.

Szóval, az első tanács: alaposan fotózzuk körbe a bútort, amikor szétszedjük (mert szét kell szedni, ugye emlékeztek?????!!!!) és jól jegyezzük meg, még jobb, ha írásban dokumentáljuk, mi hol volt, és mit milyen csavar tartott. ezeknél a régi daraboknál már lehet annyi ferdülés, vetemedés, hogy nagyon ne legyen mindegy az összeszerelésnél, hogy mi hol volt. Egyébként ha lehet, cseréljétek ki a csavarokat. Ha már úgyis szétkaptátok a cuccost.

Második tanács: a color block festésnél, vagyis amikor több szín találkozik egymással, nagyon, de nagyon alapos gonddal ragasszátok le a lehetséges találkozási pontokat festőszalaggal, mert különben összekenhetitek a már megfestett színt. Ja, és persze, ilyenkor mielőtt festőszalagot ragasztanánk a már lefestett bútorra, várjuk meg, hogy jól kiszáradjon a festék!

Harmadik tanács: semmitől se féljetek!

A fotókat Balogh Orsi készítette ezt a bútort pedig viszontláthatjátok a Pink Magazin téli kiadásában is!

Hát nem mondhatom, hogy rohamléptekben haladnék a fiúk szobájával, de ne legyünk telhetetlenek, kis lépések is lépések. Az első darab, amit átalakítottam nekik, ez a böhöm nagy láda lett.

Nagy és ronda. Ronda de nagy. Jóóóóóó sok játék elfér benne és ez a lényeg!

Arra gondoltam, hogy a tetejét is ki kellene használni, mert hát ugye, kicsi a hely. Ezért ebből a ládából úgy gondoltam, padot fogok csinálni. Játéktárolós padot.

Az első pár lépés a szokásos menetrend szerint történt: csiszolás, portalanítás, alapozás, hibák betömése, festés két rétegben.

Azután felszereltem rá faáruházban kapható tölgy bútorlábakat. Majd vágattam rá egy falapot, amiből lesz az ülőrész.

És itt jönnek a képbe a fiúk: odaadtam nekik a kárpitot meg egy csomó POSCA filctollat, amit kipróbálásra kaptam, és hagytam, hogy kiéljék magukat. A szálirányra végül nem figyeltek, de nem lehetek telhetetlen. A filccel jól összefirkált anyagot kivasaltam így fixáltam az alkotást.

A falapra először szivacsot ragasztottam, majd közbélést tűztem rá, végül jöhetett a firka-kárpit.

A felesleget levágtam, az anyagot letisztáztam és végül ráfúrtam a kárpitozott deszkára úgynevezett zongorapántot, amit aztán a ládához is hozzáfúrtam.

így lett készen a játéktároló láda, amire azért ülni is lehet. Ja, és bónusz, hogy a kárpit vizes ronggyal tisztítható. Őrült egy praktikus darab ám! A fiúk pedig igazán nagyon élvezték a rájuk bízott fontos és kreatív feladatot, úgy hogy biztosan lesz folytatás!

fotó: Balogh Orsi

Hát igen, ez szuperciki. Kínos. Égő. A DIY blogger anyuka csemetéi egy dobozkupac-halomban élnek két hónapja. Belátom, hogy ez teljesen igénytelen. Gondoltam, majd a nyáron, a fiúkkal összedobjuk a szobájukat. Voltak terveim, melyek hamvában holtak, mert festés és barkácsolás helyett, azzal ment el a nap, hogy csitítgattam az egymást egyfolytában püfölő gazembereket, és megpróbáltam unaloműző programokat kitalálni.

De most, hogy itt az ősz, és a kis szárnyaszegett is óvodába megy jövő héten, újra kézbe veszem a fiúszobát. Az egész koncepció a fejemben van. Az utolsó szögig megterveztem mindent, már "csak" meg kellene csinálni. Le akarok végre számolni a rumlival! Mert hiába az esti rituáléhoz tartozó pakolás, a fiúk nem tudnak csodát tenni, ha nincs hova elpakolni a cuccaikat. A játék-halom meg szinte napról-napra nő.

Az új szoba nagyon más lesz, mint a régi volt. Eleve, komolyabb lesz, hiszen jövőre már az iskolát kezdi a nagyfiam. A szoba mérete is más, sokkal kisebb, ezért jól át kell gondolni a tárolást. A hely tökéletes kihasználása miatt lett végül emelt ágy, a a veszekedések elkerülése miatt, mindkét fiúnak. Borzasztóan örülnek, hogy a magasban aludhatnak! Az én szempontomból meg azért jó, mert így lesz hely a tervezett olvasókuckónak és az íróasztalnak.

Találtam megoldást a sok apró cucc elrejtésére, és a ruhák tárolására is. Ezt a szobát az utolsó lámpáig saját kezűleg alakítom ki, úgyhogy hamarosan jön majd sok-sok DIY poszt! De azért lesz pár hónap, mire minden a helyére kerül, legalábbis, ahogy magamat ismerem.....

Nézzétek, honnan indulunk:

emelt ágyak a fiúk örömére

gigantikus játék-kupacok, egyelőre dobozokban

bőröndből öltözködünk

a könyveknek is kell majd hely

meg nekik is.

kell egy kuckó is

Lesz egy csomó ilyen, természetesen meghackelve:

Meg ilyen:

Feltuningolom ezt:

Meg ezt:

Lesz még extra faldekoráció, különleges lámpa, és sok kis apróság, ami otthonossá, kuckóssá teszi a szobát.
 Rend lesz. Azt hiszem.....