Kicsi Ház

Az Ikeában mindig van egy aktuális favorit bútordarabom, leginkább olyanok, amiket sokféleképpen lehet variálni és aminek ezer arca van, feltéve, ha belelátjuk. Egyik ilyen darab a Rast komód, amiről rengeteget dumálok itthon, és a szerelmem szerint, ha bármit vinnem kéne magammal egy lakatlan szigetre, én valószínűleg egy Rast komódot vinnék, amit jól átalakítok majd hajónak.

Legeslegújabb kis kedvencem mostanában pedig a Vittsjö kollekció . Imádom őket! színekkel és a polcok fára cserélésével vagy csak átfestésével, teljesen új arcot, új életet lehet nekik adni. Pofonegyszerűen.

A még mindig alakuló, de egyre szépülő irodánkba a Vittsjö kollekció laptopasztalát választottam, ami egyszerre lesz lerakó, vagy más néven konzolasztal, és egyszerre "vendég-dolgozó" sarok itt nálunk.

Én most csak annyit csináltam, hogy fehérre festettem az asztalt. Nem nagy cucc, de egy kis fehér festék nagy változást hozott ennek a nyomorult kis asztalnak az életében. De ha mondjuk előszobába kellene lerakóasztal, akkor az üveglapot egy, a keretnél hosszabb falapra cserélném, majd alulra is tennék egy falapot és a billentyűzet tartó helyére fiókot tennék, úgy festeném le. Ugye, máris másként nézne ki?

Nekem most nem volt alkalmam így szárnyalni, de maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel: a fehér színnek köszönhetően, légies, kecses asztalt kaptam, ami szinte alig foglal helyet. És ez a tízezer forintos bútor valahogy olyan "nagypályás" lett.

Mivel a tetőtér egyik sarkában festettem, olyan festéket kerestem ehhez a munkához, ami vizes bázisú, tehát gyorsan szárad, ugyanakkor nem büdös. A PoliFarbe festékcsaládban találtam vizes bázisú alapozót és zománcfestéket is, jó kiadósat, jól fedőt. 

Elég jól lehetett vele dolgozni, bár furcsán ragacsos a festék állaga, úgy ragadt tőle a kezem, mintha vattacukrot ettem volna. Viszont semmi szaga nincs és gyorsan szárad. Ez kellett most nekem!

Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért nem fújtam inkább. Nos, azért nem, mert túl keskenyek az egyes felületek, így elég nagy pazarlás lenne sprayfestéket használni, mert egy csomó anyag elmegy a levegőben. Inkább ecsettel felvittem a festéket, majd szivacshengerrel simára hengereltem. Takarékos megoldás! ez pedig a végeredmény:

Ez az asztal attól nagyszerű, hogy szépen lehet dekorálni. Nem utolsó dolog okosan és szemet gyönyörködtetően stylingolni az asztalunkat, legyen akár író-dolgozó, akár lerakóasztal. Kell például néhány szép dobozka az apró haszontalanságoknak.Kell néhány kép az asztalra, vagy fölé, ami személyessé teszi a teret.

Kell valami apró, és tökéletesen haszontalan dísztárgy. A képen látható hattyú-szobor nagytestvéréről és az elkészítés módjáról már olvashattatok nálam. Hasonlóképpen a két kis vázához, ami szintén nagyon látványos, mindig lehet bele tenni valami szépet, faágaktól, a barkán át a művirágokig, bármit. Elkészítéséről itt olvashattok. Nem árt még egy szép notesz, ízlésesen elrendezett füzetek, prospektusok akár, és az asztal egyszerű funkcionális elemből, hangulati forrássá változik.

Összefoglalva tehát: A Vittsjö menő, a Vittsjö jó. A keskeny felületekhez nem jó a sprayfesték, viszont a fehér szín mindent nagypályássá tud varázsolni. Érdemes ügyelni az apró részletekre és nem lenézni a stylingolás művészetét. Nem minden a praktikum, legyen otthon pár, semmire sem jó, de szemnek kedves dísztárgyunk is.

Ti mit gondoltok? Vittsjö kell?

fotó: Balogh Orsi

Szóval, tanulunk, jó? Az eminensek inkább csak ismételnek. Festés alapismeretek, mert nem lehet elégszer elmondani. A történet hozzá annyi, hogy kellett egy asztal. Evidens nem?

Körasztalt akartunk, mert bár a körasztal alapvetően nagyobb helyet foglal, mint egy négyzetes, kis terekbe mégis ez ajánlott, egyszerűen azért, mert sokkal jobban kihasználható körbeülési és körbejárhatósági szempontokból. Nem akadályoznak a sarkok.

Nekem pedig az érzete is jobb. Meghittebb, családiasabb. Kellett tehát egy kör alakú asztal. Egylábú, hogy a lábak se zavarjanak a körbeülésben. Szerencsére lőttem a Vaterán egy stílbútornak tűnő fa asztalt. Lefestési célból. Festettem már stilbútort, és szerintem igazán jót tesz nekik a szín, nem gondoljátok?

A tapétánk orgonabokrának zöld leveleihez igazítottam a kiválasztott színt. Aztán munkához láttam:

1. Asztalt lecsiszoltam, a tetejével kezdve, mert arra jó volt az excenter -csiszolóm. Aztán megfordítottam, hogy a lábához jobban hozzáférjek és elővettem a másik csiszolómat, a Dremel MultiMaxot, aminek kicsi, háromszögű feje van, és így könnyedén hozzáfértem az apró bemart mintákhoz is. A nagyon kicsi mintákat kézzel, 80-as csiszolópapírral csiszoltam ki.

2. Alaposan letörölgettem a port és a zsírt az asztalról

3. Teddy-hengerrel felvittem az alapozót, a kényes, bemart részekre pedig ecsettel. Alaposan áthengereltem az egészet.

4. Száradás után, jól átcsiszoltam az asztalt megint. (nem, nem lehet kihagyni!)

5. Megint portalanítottam.

6. Megint megfordítottam és lapjára helyeztem az asztalt. Közben szereztem pár kékeslilás foltot is a lábamra. Teddy-hengerrel és ecsettel felvittem az első réteg zöld színt. Finom, de lendületes mozdulatokkal dolgozom, alulról, felfelé.

7. Újra csiszolás, finom szemcsés, kb 200-as csiszolóvászonnal. Újra jól jött a Multimax. (nem, EZT sem lehet kihagyni!)

8. Portalanítás, újfent. Ilyenkor jól jön a kis segítség

9. Második réteg festés. Kicsit béna lett a tetején, így azt visszacsiszoltam és újra lefestettem.

10. Három réteg festés után már nem lakkoztam. Majd megírom, megbántam-e ezt a léha tettemet.

11. Betettük a helyére és közben csak egy helyen ütöttük le a szélét. Örültünk.

12. Odatoltuk a székeket és már tudtuk, nem illenek az asztalhoz, ide más kell majd.

És így, eljutottunk a következő történethez. Folyt. köv. a székekkel!

A  végére még azért adok nektek egy tippet: Mivel mindezt nem egy nap alatt csináltam, a Teddy-hengert pedig nem volt kedvem minden alkalommal hígítóval alaposan kitisztítani, viszont minden alkalommal elhasználni egy újat sem akartam, hát gondoskodtam róla, hogy másnaposan is használható legyen.

Így óvd a hengered: egy rongyot nedvesíts meg a hígítóval, majd jól tekerd be vele a hengert, ezután csavard körbe nejlonzacskóval. Így nem szárad ki, nem keményedik meg a henger másnapra sem!

A kész asztalról a képeket Balogh Orsi készítette