Kicsi Ház

Két éve kezdtem el kárpitozni, hogy szemléletmódomat, stílusomat, hangulataimat kárpitos bútorokon is kifejezhessem. Nehéz szakma ez, talán nem is annyira nőknek való, hiszen komoly fizikai erőre is szükség van a munkák során. Viszont, egy női szem, egy másfajta érzék, egy -egy darabnak nagyon jót tesz. Mert a nők jobban figyelnek a részletekre és  színekhez is jobban értenek. A kivétel pedig csak ezt a szabályt erősíti és pássz.

Legutóbbi munkám, a tűzött ágyvég kapcsán gondoltam arra, hogy egy külön posztban bemutatom, milyen eszközökkel érdemes nekivágni ennek a szép hobbinak, illetve, hogy hol juttok hozzá a szükséges alapanyagokhoz.

Az otthoni kárpitozás komoly hátránya, hogy olyan eszközök kellenek hozzá, melyek nagy valószínűleg nem találhatóak meg a garázsban, a szerszámos ládában. Viszont, nem kell túl sok cucc ahhoz, hogy egy életre meglegyen minden eszköz ahhoz, hogy majdnem bármit megcsinálhassunk otthon.

Mivel a jó kárpitos mindig bont, sőt, a munka nagy része bontás, ezért elsősorban bontószerszámokra van szükség. Kecskelábas szegkihúzóra és kapocsszeg-kihúzóra.

Ez a két szerszám a legfontosabb alap! Ehhez már biztosan találtok még otthon csípőfogót és harapófogót, melyek szintén a bontáshoz kellhetnek. Bontás nélkül ugyanis nem lehet kárpitozni. Láttam ugyan már olyat, hogy valaki rákárpitozott a régi kárpitra, de az olyan cselekedet, ami az igazi kóklereket jellemzi. Én pedig nem szeretném, ha kóklerek lennétek!

A következő két fontos eszköz, a dupla élű tű (szaknyelven dupla spicc) és a görbetű.  (a előbbiről nincs képem, de el tudjátok képzelni, egy óriási tű, aminek mindkét fele hegyes)

Ezekkel minden varrást, gombbefűzést meg lehet csinálni. A kétélű tűt és a tűzött kárpitozásnál használtam, varrni pedig a görbe tűvel szoktam.

Kellhetnek még behúzott gombok, de ehhez annyira drága az eszköz és annyira speciális, hogy inkább javaslom Massányiékat, akik bármekkora, bármilyen  gombot elkészítenek. Ezeket pont én csináltam:

A munka során szükség lesz gumikalapácsra (ez valószínűleg mindenkinek van otthon) és lyukasztóra is.

A tűzőgép is nagyon fontos, én azt ajánlom, hogy aki szeretne otthon kárpitozni, az mindenképpen szerezzen be egy elektromosat. Minimum. Az igazán jó a kompresszoros, és ha egész véletlenül,  van otthon egy kompresszor, akkor érdemes inkább arra venni egy tűzőfejet.

Nagyjából ez az alapkészlet, ezekkel már majdnem mindent meg lehet csinálni, sőt, azt kell mondjam, hogy az elmúlt két évben, nem is nagyon használtam más eszközt a munkáim során. Kellhet még fúró, csavarbehajtó és dekopírfűrész is, de ezek nem dedikáltan kárpitos-szerszámok.

Szerszámokat, eszközöket, tűket leginkább a VII: kerület, Rózsa u. 43 szám alatt tudtok venni, vagy a Primtexnél.

Szükségetek lesz majd szivacsra, gombalapra, kapcsokra és kárpitosszegre, zsinegre meg ragasztóra. Ezeket könnyű beszerezni, ha tudjátok a forrásokat.

Az egyik nagy beszerzési hely a VIII. ker. Népszínház u. 47.

a többi pedig:

www.aste.hu (itt olcsóbb a szivacs)

www.primtex.hu

www.tibikeborike.hu (kötözőzsinegek, vagy kárpitozáshoz bőráru vehető itt jó áron)

Fontos kellék maga a kárpit, ami kemény dió, mert az én ízlésemnek megfelelő, ugyanakkor elfogadható árú kárpit nem nagyon akad ebben az országban. Szoktam próbálkozni textilboltban kapható kabátszövetekkel, érdemes szétnézni a véganyagokat kiárusító olcsó textilüzletekben, de az Ikeában kapható erősebb szövésű szövetek is alkalmasak lehetnek. Ha elég vastag a szövet és van benne némi műszál, akkor bármi használható! Az ikeás textilekben nincs műszál, ennek ellenére szoktam velük kárpitozni, de tartósságuk nem lesz egyenértékű a komolyabb kárpitanyagokéval. Ha valaki bemerészkedik a szocializmust túlélt Terézvárosi Textiláruházba a Király utcában, akkor a hátsó traktusban találhat Szíriából érkező csodás bársonyokat, most éppen mustárszínűt, türkizes árnyalatú és feketét is láttam. (az ágyvégem is ilyen bársonyból készült)

A kárpit, főleg ha nem kell belőle túl sok, akkor lehet drága. Sokszorosan visszatérül, mert egyrészt botrányosan szép és különleges bútorokat varázsolhatunk velük, tartósak és nagyságrendekkel növelik a bútor értékét.

Érdemes szétnézni a KA International online boltjában, vagy visegrádi üzletükben, mert a kifutó termékeket és megmaradt véganyagokat 50%-os áron is megvehetjük. Így sem olcsó de például, erre a kárpitra én beszéltem rá egy barátnőmet és azóta is imádja, örül, hogy kicsit mélyebbre nyúlt a pénztárcájába a tervezettnél:

Csodálatos kárpitokat lehet találni Müller Mónikánál és a Hephaistosban is. A Designers Guild, a Sandersons, Manuel Canovas, Colefax and Fowler vagy a Clark & Clark kaphatóak náluk. Lehet álmodozni!

Ha pedig valaki inkább szakemberre bízná a cseppet sem könnyű munkát, ajánlom Pétert és csapatát!

Egy új kárpit, olykor egy kis festéssel kiegészítve hihetetlen tuningot ad a régi, unalmas bútoroknak. Ha kárpitozásba fogtok, figyeljetek a stílusra! A kárpitozás nehéz, de szép hobbi, és igazán nagy sikerélményre tehettek szert vele, ha ügyesen csináljátok.

Két év alatt, sok tapasztalatot gyűjtöttem, ezeket az alábbi posztokban mind egy szálig meg is osztottam veletek. Ha kárpitozásba fogtok, érdemes őket elolvasni:

a kezdetek

kárpitozás kezdőknek

kárpitozás kitartóaknak

kárpitozás középhaladóknak

kárpitozás szintén középhaladóknak de legalábbis varrni is tudóknak

kárpitozás haladóknak

kárpitozás fanatikusoknak

A tűzött ágyvég kárpitozásának izgalmas és lebilincselő története ma újabb részekkel bővül!

 Részletek az előző részek tartalmából:

"Régen, amikor futottam, egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy mi a legjobb a futásban. Akkor azt válaszoltam, hogy a jól végzett munka örömével abbahagyni. Pontosan ezt gondolom a kárpitozásról is."

"De. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy nekilátna, vessen magára. Én szóltam. Ez nem az a "kivágod, beteszed, megragasztod, áthúzod és már kész is, ugye milyen egyszerű?" projekt, ez kőkemény, tapasztalatot igénylő kárpitosmunka"

"Ez volt az a pont, ahol már sikítva nevettem, kissé megtépázott idegekkel, velőt rázóan. Pihentetnem kellett kicsit ezt a munkát, hogy pár napig felé sem nézve, rájöjjek, hogy mi a hiba."

A folytatásban megtudhatjátok, mit rontottam el már a legelején. A legeslegelején! Lehet kárörvendeni, szörnyülködni, vagy sajnálkozni, kinek-kinek vérmérséklete és habitusa szerint. Ebben a részben az is kiderül, hogy a kárpitozás bizony férfimunka, és hogy nincs kőbe vésett szabály, mert nem a módszer, hanem a végeredmény számít. Meg hogy tényleg jó abbahagyni, a jól végzett munka örömével.

Kezdhetjük?

Az ötödik napon, amikor végre újra a megkezdett munkára tudtam nézni, Peti, a mesterem rámutatott, hogy ezt bizony bontani kell. Teljesen. Akkor kicsit sírtam, majd nekiláttam leszedni a kárpitot, és a szivacsot a faanyagról.

A hiba az volt, hogy bár jól mértem ki a bejelöléseket, nem húztam végig az átlót, így egy csomó jelölésnél nem csináltam meg a furatokat, sem a fán, sem a szivacson. Így persze, hogy nem adta ki a mintát! Újrakezdtem tehát a jelölést és a lyukasztgatást. De előtt, lefűrészeltem a faanyagból még két sort. Csak úgy, mert megtehetem. Tudtam, hogy szívni fogok még így is eleget.

Amikor mindennel elkészültem, visszaragasztottam a szivacsot a helyére, és felraktam a kárpitot úgy, hogy figyelmesen beközepeztem.  A tűzést ugyanis mindig felülről és  középről kell kezdeni, kifelé, a szélek felé haladva!

A folytatással kapcsolatban volt némi elbizonytalanodásom, mert két kárpitos tanítómból kettő, kétfélét mondott, és voltak kibicek is, akik megint mást tanácsoltak. Ezért, felmérve saját korlátaimat, mind a gyakorlat, mind pedig a fizikai erő tekintetében, úgy döntöttem, hogy a hallottakból összerakom a magam verzióját, ami persze a leglassabb és legpepecselőbb verzió.

Ehhez első körben, a kifúrt lyukak mellé, beütöttem egy-egy szöget, mert ezek a szögek segítettek nekem később abban, hogy a zsinegeket jobban meg tudjam húzni.

Majd elkezdtem a kárpitot úgy felrakni, hogy már kiadja a ráncolások és a gombok helyét, mint egy térkép, de a végső alakját még nem nyeri el. Nekem így átláthatóbb, és könnyebb volt a munka, hogy nem azonnal a gombozással kezdtem. A kárpitot egyébként is meg kell ölteni, a jelölések mellett két oldalról, nagyjából egy-egy centit ráhagyva, hiszen, a rombuszmintát majd így adja ki a végén.

Tehát, beöltöttem a zsineget, hogy ne kelljen minden jelölésnél újrafűzni, ezért egyszerre végigöltve egy sort, majd jó hosszú szálakat hagyva, elvágtam a zsineget. A lógó szárakat pedig, az alulról felszúrt két élű  tűbe (más néven dupla spicc)  fűzve átjuttattam a faanyag túloldalára. Az átbújtatott zsineget pedig úgy fixáltam ideiglenesen, hogy az anyag ne mozduljon el, hogy csúszó csomóval, plusz még egy rátett csomóval rögzítettem egy-egy szöget minden lyuknál. Így a gombozáshoz kialakult egy "térképem", plusz a kárpit sem mozdult el a rángatásra, símítgatásra.

Ezekhez a műveletekhez az ágyvéget bakokra tettem, mert így tudom egyszerre alulról és felülről is végezni a dolgom. Ez azt jelenti, hogy összesen 139 alkalommal guggoltam és álltam fel, miközben alulról csomózgattam a szögeket.

A következő teendő, a minta végleges kialakítása és a gombok elhelyezése. Ehhez legjobb esetben, két ember kell. Egy, aki felülről nyomja tiszta erőből a helyére beillesztett gombot, és egy, aki közben alulról megtűzi a zsineget, hogy ne mozduljon el. Itt jön képbe az előzőleg elhelyezett beütött szög, én pedig gondolatban sűrűn veregettem saját vállamat a nem előírásos munkafolyamat miatt.

Szóval, a kárpit-térképen, már jól látszódik, hogy nagyjából hogy fog kinézni. De a végső üdvösséghez, a gyűrődéseket rombusz mintává kell alakítani a gombok között. Ehhez a kárpitot a rombusz minta széleinél lefelé és befelé hajtogatom, majd gyorsan megtűzöm az előzőleg már behúzott gombokkal úgy, hogy a gombon átfűzöm a zsineget, majd a zsineg mindkét szárát a kétélű tűvel átjuttatom a faanyag túloldalára, végül, amennyire megy, felülről nyomva a gombot, alulról pedig gyors és a lehető legerősebb mozdulattal a beszögelt szegen áthurkolva, az összes zsinegszárat tiszta erőből húzva, megtűzöm a zsineget. (ekkor a nagy, előzőleg odacsomózott szög kiesik)

Ahogy haladunk, a támlának egyre inkább alulról így, felülről pedig így kellene kinéznie:

Százharminckilencszer guggoltam le újra, százharminckilencszer álltam fel és százharminckilencszer nyomtam tiszta erőből a gombot, miközben alulról százharminckilencszer húztam-vontam tiszta erőből a kezembe vájódó zsineget. Ekkor már úgy fájt a kezem, szinte mart a zsineg, az ujjbegyeim sajogtak, este pedig nem tudtam meghámozni egy mandarint a fiamnak. Ehhez a melóhoz majdnem kevés volt a kezemben lévő fizikai erő!

De legalább már alakult a dolog, a nehezén túl voltam és látszott, hogy igencsak szép lesz a végeredmény. Amikor az összes gomb a helyére került, elkezdtem a kárpitot a kivezető pipáknál, vagyis a legszélen lévő gomboknál óvatosan kitűzni, úgy, hogy az még nem a végleges állapot. Amikor az összes kivezető pipát elrendeztem, lesimítottam, és megigazítottam, az anyagot jó szorosan húzva, és folyamatosan simogatva, elkezdtem véglegesre tűzni. Közben az ideiglenes kapcsokat, ahogy haladtam, kiszedegettem. A végső tűzést is középről kifelé haladva kell csinálni, ez nagyjából olyan szabály, ami a kárpitozás során, bármikor előkapható és alkalmazható.

A sarkokat óvatosan megtűztem, először a csücsöknél, majd a kárpitot ráhajtva, mindkét oldalon. Az íves részen pedig, bevagdostam a kárpitot, mert úgy szebben simul az anyag a tűzésnél.

Amikor a kárpitot végigtűztem, elővettem a ráncigazító tűt (harciger a neve, azt hiszem), és egyenként, az összes tűzést elsimítgattam, eligazgattam.

Végül, miután a megkönnyebbüléstől megint elsírtam magam, elrendeztem a hátoldalt, mert ahogy a mesterem mondja, a jó kárpitost arról lehet megismerni, hogy a nem látszó részek is rendben vannak.

Elkészült a régóta vágyott tűzött ágyvégem! Őszintén szólva, nem tudtam örülni neki abban a pillanatban. Kellett pár nap, hogy boldogan szemléljem az alkotásomat. Azóta viszont büszkén gyűjtöm be a dicséreteket. Mert ez a része jó: alkotni valamit, sok munkával, néha szenvedéssel és örülni annak, hogy ezt csak kevesen tudják. Asszem, ez volt jó a futásban is. És az is tény, hogy a szép dolgok nem születnek meg hamar. Sem gyorsan és kevés munkával. A szép dolgokért mindig keményen dolgozni kell! (és ez egy valódi DIY blogger tapasztalata!)

A történet itt véget is érhetne, de nem ér véget: az ágyvég ugyanis magányos, és lealacsonyítónak érzi, hogy egy matrac mögé van támasztva. ezért, megígértük neki, hogy méltó helyet kap majd egy általam feltuningolt ágykeret fölé helyezve.

Én pedig az ágyvégért cserébe, új díszpárnákat is kapok majd!

Az elkészült ágyvégről a fotókat Balogh Orsi készítette.

Egyre nagyobb divat csináld magad ötletekről és saját készítésű dekorációkról blogolni. Ez így mind rendben is van, de nem árt szem előtt tartani, hogy egy-egy ötlet leírva nagyon könnyűnek és egyszerűnek tűnik, mindössze három sorban zanzásítva a kivitelezést, holott, egy igazán szép, míves bútorátalakítás, kivitelezés, jól kidolgozott ötlet bizony a legtöbb esetben fáradtságos munka. És bizony az is előfordul, hogy az a bizonyos szuper ötlet, nem is olyan szuper, mert túl sok vele a munka, vagy drága hozzá az alapanyag, esetleg nem lesz tartós a dekoráció és felesleges dolgozni vele.

Éppen azért, hogy nálam ne fussatok bele hiábavaló időfecsérlésbe, mindig megmondom előre, mi nehéz, és mi könnyű, mi az, ahol bukhat a projekt és mikor mire kell figyelni. Mert én a saját bőrömön tapasztalom meg, hogy az ötleteim beválnak-e és ezeket a tapasztalatokat,  olykor hibákat nem restellem elétek tárni.

Ez a klasszikus, tűzött ágyvég, amit most készítettem, tulajdonképpen az a kategória, aminek semmi értelme. Semmi értelme, hogy otthon szenvedjetek vele. Nehéz. Nagyon nehéz és nagyon sok benne a buktató. Ha a munkára fordított órák számát nézem, ez az a bútordarab, amit jobb, ha szakemberrel készíttettek el. Ez az első komoly tapasztalatom ezzel a munkával kapcsolatban, fogadjátok meg!

De. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy nekilátna, vessen magára. Én szóltam. Ez nem az a "kivágod, beteszed, megragasztod, áthúzod és már kész is, ugye milyen egyszerű?" projekt, ez kőkemény, tapasztalatot igénylő kárpitosmunka. Viszont a végeredmény döbbenetes. Lenyűgöző és lehet vele dicsekedni. És néha ennyi elég is az üdvösséghez!

Az ágyvéget először is meg kell tervezni. Milyen széles, milyen magas legyen és milyen legyen a formája. Itt egy kép, ami bemutatja, melyik alakzatnak mi a neve:

Ha megvannak a pontos méretek, ki kell találni, hogy milyen sűrűn szeretnénk a tűzést (mert ezután tudjuk kiszámolni, hogy mennyi kárpitra lesz szükség)

Az én ágyvégem 150 cm széles és 120 cm magasnak indult. A magasságból később egyre jobban faragtam, ahogy kezdtem belátni, mennyire nehezen haladok. Hát ja, van ilyen. Mindenesetre 2,5 méter kárpitot vettem a munkához.

Első körben, a faanyagon mértem ki a tűzések helyét. Úgy, hogy vízszintesen 15 centiméterenként, függőlegesen pedig 10 centiméterenként húztam be a vonalakat, melyeknek azután összekötöttem az átlóit.

Az így kialakult x jelölések helyét 7mm-es fúrószárral átfúrtam. Mind  a 126 darabot. (figyelem, a lyukak száma az idővel módosulni fog!) Ekkor még egész jól bírtam egyébként.....

Következő lépésben, kialakítottam a faanyagon a fejvégem formáját, a Belgrave típust választva. Ehhez a körzőmet a faanyag legszélső felső csücskében leszúrtam, majd a legszélesebbre nyitva, meghúztam az ívet. Ha kicsi a körződ és nagyobb ívet szeretnél, köss a körző letűzős részéhez egy zsineget, annak végére pedig egy ceruzát. Az ívet azután dekopír fűrésszel levágtam.

Ezután kezelésbe vettem a szivacsot. Én egy 5 és egy 2 cm vastag szivacstáblát használtam, ezeket ragasztottam egymásra, így 7 cm-es szivacsvastagságot értem el. Ennél a tűzött technikánál nem szabad spórolni a szivacsvastagságon, mert igazán a vastag szivacs adja majd ki jól a tűzéseket, ahogy a gomb bemélyed a szivacsba.

Szóval, ugyanúgy kimértem a lyukak helyét a szivacson. Majd a táblára illesztettem, fűrésszel körbevágtam (éles késsel jobb lett volna). A Szivacsot a közepénél fogva, felemeltem az egyik oldalát, sprayragasztóval jól befújtam, majd lesimítottam a fára. A másik oldalát ugyanígy ragasztottam fel, így nem csúszik el az illesztés.
 A szivacsot ezután a jelölések mentén, lyukasztó és gumikalapács segítségével, kilyukasztgattam. Ezekbe a mélyedésekbe fognak belemenni majd végül a gombok. Mind  a 126.

A gombokat egyébként magam húztam be a műhelyben lévő gombbehúzó prés segítségével, de mindenkinek ajánlom figyelmébe az egyik legjobb céget, akik ilyesmivel foglalkoznak. Jobban jártok, ha megcsináltatjátok!

Ennél a pontnál kezdtem egyébként veszíteni a lelkesedésemből, újra és újra átszámolva, hogy hány nyamvadt gombot kell majd a helyére varázsolnom. És ekkor még nem is sejtettem, hogy a java még hátravan...

Másnap, elővettem a kárpitot és elkezdtem rajta felmérni a gombok helyét. Mivel ennek a tűzésnek az a lényege, hogy az anyag bőven ráncolódjon, sőt, egy rombusz formát adjon ki az egyes tűzések között, így bőven kell számolni a kárpittal. Bele kell számolni az anyagbőséget, a ráhagyásokat és a szivacs vastagságát is (nem a teljes vastagságot, hiszen a szivacsot majd  lenyomja a gomb). Eddig érthető? Ez azt jelenti, hogy a faanyagon és a szivacson felrajzolt 15 cm vízszintes és 10 cm függőleges vonalakhoz képest, a kárpiton már 19 centinként húzom a vízszintest és 14 centinként a függőlegest, hogy legyen bőséges ráhagyás. X-szel jelöltem a tűzések helyét. Az én kárpitom egy vastag bársony, így bátran rajzolgattam a hátuljára filctollal. De ha vékony az anyagotok, használjatok inkább szabókrétát.

Na ezzel a méricskéléssel újabb délelőtt ment el, de akkor még úgy gondoltam, hogy innen már gyorsan haladok...

Aztán a finoman szólva is gyengén fűtött garázsban nekiláttam felvinni a kárpitot a szivacsra. Folyamatosan esett ki a kezemből a tű, ejtettem el a szeget, gombot, szúrtam kezembe a kétélű tűt és végül kettőt el is törtem. Egyre idegesebb voltam, és a kárpit valahogy nagyon furán nézett ki, közel sem adva ki a rombusz-formát. Lebontottam, mert a jó kárpitos mindig bont, ugyebár. Nekiveselkedtem újból, és megint nem stimmelt valami. Mérgemben levágtam egy sort a fűrészemmel, hogy kevesebb lyuk legyen, de közben eltörtem a fűrészhegyemet is. Ez volt az a pont, ahol már sikítva nevettem, kissé megtépázott idegekkel, velőt rázóan. Pihentetnem kellett egy kicsit ezt a munkát, hogy pár napig felé sem nézve, rájöjjek, hogy mi a hiba....

Holnap folyt. köv. a megoldással és a legnehezebb résszel.

Update: folytatás itt

Régen, amikor futottam, egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy mi a legjobb a futásban. Akkor azt válaszoltam, hogy, a jól végzett munka örömével abbahagyni.

Pontosan ezt gondolom a kárpitozásról is. Az a legjobb, amikor kész vagy. Akkor elfelejted (na jó, nem azonnal) a célig tartó nehézségeket.

Ez az ágyvég leginkább azért készült el, hogy nektek megmutassam, hogyan kell ilyet csinálni. Sokat dolgoztam vele, szó szerint, a véremet adtam érte, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a tudást nem adom ingyen.

Kérek szépen érte sok-sok Facebook követőt.

Szóval, ha szeretnétek tudni, hogyan készíthető el ez az ágyvég otthon, ha szeretnétek a kemény munkával megszerzett tapasztalataimból okulni, legyetek követők a facebook-oldalamon. Ha már azok vagytok, hozzátok a barátaitokat. Most vagyunk 5995-en, 6050-nél jön a poszt!

A hálószoba szerintem legyen bársonyosan körülölelő, kuckószerű, nagyon otthonos, pihe-puha és rendezett. A hálószoba legfontosabb eleme az ágy (vagy matrac) és tulajdonképpen, annak kinézetén múlik minden. Ezért, ha a hálószobánkat akarjuk "feldobni" vagy inkább felöltöztetni, szebbé tenni, akkor kezdjük az ágynál: legyen rajta sok párna, puha takaró, a takaró alatt pedig szép ágynemű. De ha valami igazán különlegeset szeretnénk, készítsünk ágyvéget! Az ágyvég stílusa nagyban meghatározza az egész hálószoba hangulatát! Számos variáció létezik, kezdve a nagyon egyszerűektől a nehezebbekig, és mindegyik más-más hangulatot ad a szobának.

Nézzétek:

deszkából

régi ajtóból

perforált lemezből

lécekből és kötelekből

karácsonyi égősorból

festett

szintén festett

kárpitozott

szintén kárpitozott + festéssel kiemelt

A mi hálószobánk most meglehetősen puritán, főleg, hogy még mindig csak egy matrac van benne. De hamarosan nem így lesz! Készül már az általam megálmodott ágyvég, ami reményeim szerint, nagyot dob majd a matracon is. Aztán persze, jöhet hozzá az ágykeret, szintén tuningolt verzióban....

Kíváncsiak vagytok, mire készülök? Hamarosan részletes leírást kaptok arról, hogyan készül az alábbi fotók inspirálta ágyvég:

fotók forrásai a képekre kattintva