Kicsi Ház

Van egy könyvem, az a neve, hogy The Perfectly Imperfect Home. Az "otthonteremtő bibliám", a hitvallásom. Ezerszer átolvastam már, de mindig újra és újra előveszem. Az egyik legfontosabb tanítása számomra, hogy a mindennapos használati tárgyainkat igenis hagyjuk elöl, ne akarjunk steril otthont, inkább törekedjünk rá, hogy ezek a mindennapi tárgyak, amik körülvesznek, ott vannak az éjjeliszekrényen, íróasztalon, polcon, legyenek szépek, szemnek kedvesek és rendezzük el őket úgy, mintha minden egyes kis tárgy, legyen az szemüveg-tartó, számlarendszerező, vagy papírzsebkendős doboz,egy-egy dekorációs elem lenne.

Én az íróasztalomon rendezgettem a kis dolgaimat, és úgy döntöttem, kidekorálom, egységesítem a ceruzáimat. Csak. Mert így szebb. Nincs ennek semmi értelme. De mégis......nekem jobb így :-)

Vettem pár tekercs dekortapaszt, hogy az irodai inspirációs táblára azzal tegyem fel az aktuális munkákat, inspirációkat. Ezeket a dekortapaszokat használtam fel a ceruzák egységesítésére: egyszerűen apránként körberagasztgattam őket. A "ceruzatartó" pedig ikeás mécsestartó, potom 295 Ft-ért.

Szépek így együtt, nem?

Fotók: Balogh Orsi

Közel három évnyi DIY-bloggerkedésem során, alaposan megtanultam, hogy semmi sem egyszerű. Mert valami mindig közbejön, vagy kiderül, hogy az elmélet nem is olyan jó a gyakorlatban, vagy menet közben jövök rá, hogy valami olyan pepecselős, hogy nem is éri meg házilag megcsinálni, esetleg az alapanyag túl drága.

Mostani tervem pedig, előre beláthatatlan akadályokba ütközött, így  majdnem fél év volt, mire az ötlettől eljutottam a megvalósításig.

Tavaly szeptemberben, az Instyle magazinban láttam egy hihetetlen jó dizájner fogast, a Ligne Rose-tól. 20Hangers néven van forgalomban, igazán kecses kis darab:

Akkor azt gondoltam, hogy hát ezt pofonegyszerű itthon összebarkácsolni, szinte fillérekből. Meg amúgy is, szerettem volna valami különleges fogast és ez épp elég különlegesnek tűnt. Vettem vállfákat az Ikeában és azt gondoltam, gyorsan össze is dobom.

De képzeljétek, kiderült, hogy a mai fogasokat már úgy pattintják össze, hogy a közepén az akasztó nem jön ki belőle, de ha mégis, hát szétesik a fogas is. Megnéztem az Ikeában, a Kikában, a Jyskben, a Tescoban és az Auchanban. Sehol sem találtam olyan fogast, aminek kijön a közepe, hogy egy zsineget tudjak áthúzni rajta.

Végül, a Facebook oldalamon kértem segítséget, és így egy kedves olvasóm küldött nekem pár régi vállfát, és aztán nagymamám is kisegített még pár öreg darabbal.

Végre célegyenesben voltam! Lefestettem őket, a lépcső színével egyező színűre, kicsavartam az akasztókat, amelyiknek nem lehetett, az aljából levágtam és egyszerűen kihúztam a kampót, majd átfúrtam a vállfákat, kicsit tágítva is a meglévő lyukon.

Zsinegnek egy sötétszürke hurkolt zsineget választottam, kellően erős és jó tartásút. Kicsit vastagabb volt, mint az előzőleg kitágított lyuk, amin át kellett juttatnom valahogy. Fogtam egy drótdarabot, átszúrtam a zsinegen, megcsavartam és így már át tudtam juttatni a kötelet a vállfa túloldalára, hogy ott megcsomózzam. A végén az összes zsinórt összefogtam, meghurkoltam, és egy gyorskötegelővel megkötöttem, amit újabb zsineggel takartam el. Így akasztottam fel a felfúrt akasztóra, ami egy polisztirol rozetta közepéből lóg ki. (ez utóbbit, a fotókat is látva, le kell szednem, hogy lefessem szürkére).

Lassan itt a kabátszezon vége, és nekünk mostanra lett fogasunk. De legalább van. És nem is akármilyen. Dizájner darab :-)

Fotók: Balogh Orsi

Készül az új blog-arculat (jippi-jippi-jé) és ebből kifolyólag, három napja folyamatosan mentegetem le a régi posztjaimat. ezeket a régi posztokat olvasva, néha sokkolt, hogy mennyit dolgoztam, főként olyan dolgokon, amiket inkább szakemberre kellett volna bíznom. Rengeteg, de tényleg, elképesztően sok időm ment el arra, hogy magam kezeltem le a padlás fagerendáit,és a tetőtéri ablakok oldalborítását rovarölővel és favédő szerrel, hogy magam festettem újra az összes ablakunkat, sőt a beltéri ajtókat is, én festettem a fürdőszobai lambériát, a lépcsőnket, a konyhabútort, de még a hálószobánk padlóját is.

Őszintén bevallom nektek, ezek sokszor kényszer szülte munkák voltak, nem mindig örömteli alkotás.

Itt ebben a házban most egészen más a helyzet. Nem festek ablakot, ajtót, padlót, zsalugátert, gerendákat. Nincs mesterek helyetti munka, főleg, hogy fantasztikus kis brigádunk van, így csak azt csinálom meg, ami valóban örömöt okoz, és ami igazán kreatív alkotás.

Ezért, a lépcsőnket most nem én festettem. Pedig csináltam már ilyet, nem is egyszer, de most olyan jó volt csak az instrukciókat kiadni! A járólap szürkéje került a gipszkarton fellépőkre, valamint a lépcsőfokokra. A lépcsőfokok elejére díszlécet tetettem, kiszilózva a réseket, a fellépők elejére pedig hálót, ami összefogja az illesztéseket és ami a festéket is jobban a helyén tartja. Így valahogy, ezzel a színnel sokkal elegánsabb lett az egész.

Ezután jött a vicces rész, amit megtartottam magamnak, illetve magunknak. Szeretek a szerelmemmel barkácsolni, tevékenyen alakítani az otthonunkat, majd a jól végzett munka örömén osztozkodni. Munka közben álmodozunk, beszélgetünk és ......nagyon sok csokit eszünk.

A hétvégén megvalósítottuk a nagy lépcsőtuning ötletemet, méghozzá a korlátot pofoztuk ki kissé. Az eredeti fémhuzalok nagyon ridegnek hatottak és csúnyák is voltak. Valami szebbre, jobb fogásúra és színesebbre vágytam.

Nyáron kattantam rá a Tilkára, akik textilkábeleket árulnak, szebbnél-szebb színekben. Addiktív a cucc, én már nem is tudok lámpát elképzelni Tilka nélkül!

Úgy gondoltam, ez a kábel, elég tömör a benne lévő vezeték miatt, elég szép és színes a rajta lévő textil-bevonat miatt, és elég különleges, mert nem túl sokan használják nem elektromos-áram vezetési céllal. Ugyanazokat a színeket használtam, amit az irodai világításnál, amit hamarosan jobban meg is mutatok.

Elmentünk tehát a Praktikerbe, vettünk pár sodronyfeszítőt, bilincset, és egy új csípőfogót, mert már megint elhagytam valahol egyet.

fontos eszközök :-)

a bilincs

a sodronyfeszítő. ennyire szét kell csavarni. a végén meg összetekerni.

Először beakasztottuk a helyükre a sodronyfeszítőt, majdnem teljesen szétcsavarozva (három menetnyit hagytunk meg), majd amíg én húztam a kábelt, addig gyorsan rákerült a bilincs.

Ezután már csak a sodronyfeszítőt kellett meghúzni, hogy gitárhúr-szerűen kifeszüljenek a kábelek. Lépcsőtuning megoldva, jöhet a következő élvezetes feladat!

Így alakult át a feljáró a tetőtérbe:

"after" fotók: Balogh Orsi

Egyre jobban haladunk a tetőtér átalakításával, méghozzá úgy, hogy minden apró részletre figyelünk. Apránként mutatok majd képeket, de a teljesen kész végeredményt majd csak akkor, ha tökéletesen összeáll a kép. Hétvégén a lépcsőházban bütyköltünk, és így az is kezdi elnyerni a végleges formáját.

Tegnap viszont, ahogy a lépcsőház padlóját takarítottam, rájöttem, hogy mennyire utálom ezt a járólapot. A színét, a textúráját, meg egyáltalán, azt hogy járólap. Mivel úgyis a festékboltban volt dolgom, hirtelen felindulásból vettem negyed liter Otexet. Ez a tapadó alapozó egy csodaszer.

Ennek használatával lehet festeni laminált, fóliázott bútort, PVc-t, és csempét is. Tökéletes megoldás, ha unod a csempeburkolatot a konyhában vagy a fürdőszobában, de nem akartok bontni! Tökéletes, és az eredményhez képest, olcsó is.

Szóval, gondoltam, még van egy órám, míg a fiúk hazaérnek, hát gyorsan nekiesem ennek a vacak járólapnak. Alapos tisztítás után, a sarkoknál ecsettel, a többi részen hengerrel, felvittem ezt a fantasztikus alapozót. Majd nekiláttam szellőztetni....

A ronda barnás színű járólaptól fél óra alatt kezdtem megszabadulni

Másnap, ahogy az Otex megszáradt, felkentem a két rétegnyi színt, ami pontosan egyezik a lépcső színével. az így festett járólap kopásállóságáról egyelőre nincsenek tapasztalataim, de ez a helység nálunk alig használt, hiszen rögtön a lépcsőre lépünk. Viszont biztos vagyok benne, hogy fali csempét kezelnék ezzel a módszerrel, nincs semmi rizikó benne!

Mint látjátok, szinte újjászületett a belépőnk, mindezt pedig jócskán tízezer forint alatt oldottam meg, és összesen egy órát foglalkoztam vele.

Az is biztosan feltűnt, hogy a lépcső sem úszta meg, hogy hozzá ne piszkáljunk, mert kapott ez is jócskán az átalakítási rohamból.

Ilyen volt:

Így alakul:

Hamarosan mutatok róla több képet is, mert igazán sokat változott!

Előző posztomban már ódákat zengtem a Vittsjöről, annak sokoldalúságáról és alakíthatóságáról. Példát is mutattam rá, a Vittsjö laptopasztalt, fehér színre festve. Most gyűjtöttem nektek néhány inspiráló fotót, hogy megmutassam, milyen különleges is ez a bútorkollekció. Nem drága, első ránézésre még rondának is tűnik, viszont könnyű alakítani.

Kell-e ennél több, egy DIY -bolondnak?

Színesre festve vidám hangulatot ad a szobának:

Arany színre festve kimondottan elegáns:

Antikolt deszkákkal indusztriális, ipari hatást lehet vele elérni:

De megfelelő bútorokkal párosítva, vagy ügyes stylinggal eredeti állapotában is jó!

De azért nekem most fehéren tetszik a legjobban :-)

forrás: 1/2/3/4

5/6/7/8-9