Kicsi Ház

Zsűritag lettem egy nőknek szóló kreatív versenyen. A játékot a Vidéki Otthon blog szerzője, Móni szervezte, és a minél igazságosabb elbírálás érdekében, felállított egy szakmainak is nevezhető zsűrit. Én leszek az egyik tag.

Nagyon, de nagyon szigorú leszek. Ha neveztek, jó ha tudjátok, nálam mi a nyerő.

Egyre többen vágnak bele az otthoni barkácsolásba, saját kezű dekorálásba, bútorok felújításába, átalakításába. Néhányan talán pont az én inspirációim, tanácsaim alapján.

Kreatívan alkotni jó, sőt lelkesítő, de nem mindegy, hogy mire pazaroljuk szánjuk az időt. Fogadjatok el tőlem pár ötletet, meglátást, mielőtt nekiláttok a munkának, leginkább azért, mert én szigorúan ezen elvek mentén fogok szavazni a pályaművekre.

1. Jó alapok

Ahogy a főzésben sem mindegy, hogy milyen alapanyagokból főzünk, úgy a bútorátalakítás sikerének kulcsa is a jó választás. Vacak forma, jellegtelen külalak vagy silány anyag nem érdemel ráfordított időt és pénzt! Hogy vulgárisan de annál érthetőbben fejezzem ki magam:szarból nem lehet várat építeni. Ebben az a nehéz, hogy régi vacaknak tűnő reménységekben meglássátok a lehetőséget, a csodát úgy, hogy közben kikerüljétek a valóban vacak és semmire sem jó szemetet.

Vigyázzatok arra is, hogy jól mérjétek fel a munka nehézségét, mert nagy fába vágni a fejszét rendkívül kiábrándító és hosszú távra kedvet szegő baki lehet.

Mutatok néhány példát arra, hogy mikor kell a jó szem:

Szocreál cuccból sikkes komód. A szocreál újragondolva jó!

Egy szokványos és unalmas darab, funkciót váltva alakulhat át:

Ugyanez a kredenc gyerekszobai tárolóként:

A szép darabok akkor is értékesek, ha épp "tüzifa-állapotban" vannak. A tradicionális, szép darabok megérik a sok munkát és fáradozást akkor is, ha nem lehet őket eredeti állapotukban visszaállítani. Mérd fel az erőd és úgy vágj bele!

2. Egyedi ötlet

Találj ki valami olyat, amit előtted még senki. Csinálj valami meglepőt, nem baj, ha egyszerű. Az egyszerű ötlet a legnagyszerűbb ötlet mindig! Értelmezz újra már látott ötletet, adj egyediséget a munkádnak!

Bármiből lehet bármi, nézzétek:

Akár, kaspóból, akár dobozokból........

3. Ügyelj a részletekre!

Pikáns kis apróságok, ötletes kiegészítők, merész párosítások. No és igényes kivitelezés. Ettől lesz egy projekt egyedi, figyelemfelkeltő. Az ördög mindig a részletekben rejlik. Every detail is a Universe!

Használj különleges bútorgombokat, vagy éppen nem szokványos technikát.

A bútor pedig belül sem elhanyagolandó!

És végül az utolsó tanácsom, ami pedig egyben a legfontosabb is:

A kreativitás nem ér semmit, ha nem párosul szépérzékkel, jó ízléssel!

Fogadjátok meg a tanácsokat, alkossatok, legyetek ügyesek és nevezzetek be!

Részletek itt.

Aki pedig nem ér rá kreatívkodni, de szeretne találkozni velem, esetleg jótékonykodna beteg gyerekek javára, megteheti egy másik formában, egy másik oldalamat megismerve.

Az Élménykülönítmény felkérésére, jótékonysági edzést tartok a Margitszigeten, szeptember 20-án 18:30-tól. Hogy miért és hogyan, azt megtudhatjátok innen

http://www.facebook.com/events/415731815153670/

A jelentkezéssel egy napos exkluzív kicsiházas workshopot lehet nyerni!

A posztban bemutatott munkák saját munkák.

Mi köze van egy kartörésnek a nappalink berendezéséhez?

Valójában, nem akartuk mi még a nappalit berendezni. Szemlélni akartuk, érezni, hogy mit akar, megtalálni a bele való legszebb bútorokat, apránként kialakítani az egyéniségét.

De a nagyobbik fiam, a hatodik születésnapjára egy kerékpárt kapott. Másnap eltörte a felkarját, így három hét pihenőre ítélte a doktor. Három hét hiányzás az oviból, három hét újra otthon.

Kellett egy hely, ahol a fiam napközben pihenhet, és sürgősen vettünk egy tévét is, hogy nekem is legyen némi nyugtom, és haladjak a munkáimmal.

Gyorsan hoztunk az Ikeából egy kanapét, ami ugyan nem a legjobb ide, de úgy választottuk, hogy az átmeneti használat után, hosszú távon a tetőtéri irodában számolunk majd vele. A tévét is tenni kellett valamire, és mindezt pár óra alatt kellett megoldani.

Előhoztuk a könyveimet a pincéből. Kerestünk némi faanyagot a garázsban. Összetettük a fát és a könyveket, és pillanatok alatt elkészült az ideiglenes polc. Hirtelen lett nappalink!

Pedig nem is terveztük.......

egy kupac könyvvel kezdődött

aztán polc lett

a kanapét pokrócokkal szabtuk testhez.

Vannak olyan témák,melyek bárhol, bármikor képesek borzolni a kedélyeket. Jó kis cupákos, velős csontként lehet rajtuk rágódni, meg ölre menni. Mindenki osztja az észt és tudja a tutit. azt tudjuk, hogy ilyen téma a foci, a politika, no meg a szülés.  És ami engem meglepett, hogy gy tűnik, a lakberendezés is ilyen. Az ízlés annyira szubjektív, hogy nehéz megtalálni azt, ami mindenkinek tetszik.

Pár hete, feltettem egy fotót a nappalinkról a blog facebook oldalára, azzal a kérdéssel, hogy szerintetek fessem a padlót, vagy ne fessem? Fél nap alatt 208 komment érkezett, egészen meglepően indulatos reakciókkal. Nos. Elgondolkodtam rajtuk. Mérlegeltem a pro és kontra érveket, de őszintén szólva, csak az érdekelt, hogy nekünk ez tetszeni fog, vagy sem?
Számomra az igazi kérdés nem az volt, hogy fessem-e vagy sem azt a bizonyos padlót, sokkal inkább az érdekelt, hogy vajon mivel érdemes hozzányúlni, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Hogyan oldjuk meg, hogy a padló ne legyen fényes, amikor pedig az összes padlóra való festék magas fényű? Hogyan lesz tartós, és hogyan nem sárgul be az egész a lakktól?

Biztos voltam benne, hogy ezt szakember fogja csinálni, a garantált, tökéletes végeredményért. Innen ugyanis nincs visszaút. A festéket már nehéz visszaszedni. Nem gondolhatom meg magam és nem szúrhatom el.

Alapos utánajárással végül eldöntöttem: bútorra való vizes bázisú alapozófestéket kevertettem színre (a fadeszka-plafon és az átjáró színével megegyezőre), mert az mindig tökéletesen matt.  Három rétegben az kerül a padlóra, majd arra jön a vizes bázisú parkettalakk. Mindenképpen vizes bázisú, mert a kérdezősködésem alapján azt tudtam meg, hogy a lakkbenzines parkettalakk hajlamos az undorító módon való besárgulásra.

Megvolt a festék, jöttek a szakemberek és két nap alatt elkészült a nappali új padlója.

Pont az történt, amire számítottam: ahogyan a plafon átfestése, úgy a padló világos színe is tágítja a teret. A világos szín szinte szórja az ablakokon bejövő fényt, így még naposabbá téve a hangulatot. Hangsúlyt kapott a fal, és a parkettaszegő. Letisztult és elegáns.

Tudom, hogy kényes, de én azt is láttam, hogy a sötétre pácolt padló is nagyon kényes volt, kár is tagadni. Valószínűleg, hamar karcos lesz majd a kisautó-tologatástól, de ez meg csak patinát ad neki, egyszóval, ez az ellenérv sem nyomott a latban. Szeretem viszont a sötét falakat, mert mélységet és melegséget ad a szobának, ehhez viszont már tényleg túl sötét volt  a padló. Úgyhogy megtettem. És nem bántam meg, mert én már látom, hogy mihez fog ez passzolni.........folyt. köv. tehát. Olvasni fogjátok?

Füreden sétálgatva gyűjtögettük az inspirációkat. Azt szerettük volna, ha a mi házunk is úgy néz ki kívülről, mint egy balatoni nyaraló. Egy szép balatoni nyaraló. Azt akartuk, hogy legyen hangulata, és valami, ami markánssá teszi a megjelenését. A megoldást néhány liter sötétzöld festék adta. Szürkészöld.

A külső ablakkeretek, az oszlopok, a zsalugáterek, a tornác, a széldeszkák, de még a pinceajtó is át lett festve. Ez van, ha szabad kezet kapok! Új színt kapott a ház is, kicsit más tónust, mint amilyen volt. Feltűnt? A tetőtér deszkázata pedig tavasszal lesz átfestve a vakolat színével megegyező árnyalatúra. Már csak a burjánzó növényzet, a futórózsa, lonc és lilaakác hiányzik. Meg egy csomó orgona.

Mit szóltok?

Előfordul, hogy az ember lánya túlbonyolítja az egyszerű dolgokat. Megnehezíti az amúgy könnyű dolgát. Vakvágányra fut és elbukik. Ez még egy DIY bloggerrel is megtörténik néha. Jó néhány felesleges munkaórával, feleslegesen kifizetett anyagköltséggel tanulja meg, hogy sokszor az egyszerű megoldás a jó megoldás.

Még a tapétázás idején történt, hogy egy napon, kitaláltam, hogy szeretném az étkező és a nappali közötti átjárót valahogyan feltuningolni, dekorálni, a környezetbe illőbbé tenni. Az tök egyértelmű volt, hogy át lesz festve. De ennyivel nem értem be. akartam még valami pluszt. Nem tudom pontosan mi zavart, de az átjárót nem éreztem kompetensnek ebben a térben.

Arra gondoltam, hogy a díszléces megoldás itt is segíthet. Mivel nem kaptam elég vastag díszléceket, egy képkeret lécet és egy dekorlécet akartam kombinálni. Elkezdtem kirakni és felmérni a mintát. Aztán passzítani a léceket és minden lécet az illesztésnél gérbe  vágtam, paszítottam. Méricskéltem, fűrészeltem, izzadtam. A lécek nem voltak elég hosszúak, így még toldanom is kellett. Ez még több méricskélést, vágást és izzadást jelentett.

De a lécek saját ferdeségük miatt elferdültek az átjárón. Csavarodtak, tekeredtek és nagyon rondán néztek ki. Estére leszedtem, amit nappal csináltam, visszacsiszolva az átjáró felületéről a ragasztót.

Elment egy napom, hiábavaló munkával. Sírtam. Kedvesem reggel felvázolta, hogy szerinte milyen osztásokat kellene csinálnom úgy, hogy véletlenül se legyen szükség kitoldásra. Úgy könnyebb lesz.

Könnyebb is volt, jobban haladtam, kevesebbet izzadtam de még mindig sokat fűrészeltem és még többet méricskéltem. Teltek az órák. Készültek a kazetták az átjáróra. Ragasztópisztollyal ragasztgattam a léceket az átjáróra. Ez azért jó, mert a forró ragasztó azonnal odafogja  a függőleges felületre a léceket, így azok nem csúszkálnak el.

Viszont, cserébe nagyon de nagyon nehéz visszaszedni őket........Merthogy estére megint ott tartottam, ahol két nappal ezelőtt: a látvány valahogy nem volt jó. A gérbevágás tökéletes volt, a kivitelezés is alakult, de az összkép nem volt valahogy harmonikus. Két órán keresztül szedtem vissza a rohadt léceket az átjáróról.

Itt tartottam a harmadik napon:

Sírtam, hisztiztem, futottam két órát éjfélkor az esőben.

Kedvesem nyugtatott: hétvégén kitaláljuk, mi legyen az átjáróval és majd együtt megcsináljuk.

Végül a legjobb megoldást választottunk: nem raktunk fel díszlécet. Nem készítettünk kazettákat. Csak kiszedtük a középső polcelemet, így gyakorlatilag nagyobbá tettük az átjárót. Ennyi. Ezután pedig a mennyezettel megegyező színt kapott. És így már tökéletesen illik a térbe. Pont valami ilyesmire gondoltam.