Kicsi Ház

Zsűritag lettem egy nőknek szóló kreatív versenyen. A játékot a Vidéki Otthon blog szerzője, Móni szervezte, és a minél igazságosabb elbírálás érdekében, felállított egy szakmainak is nevezhető zsűrit. Én leszek az egyik tag.

Nagyon, de nagyon szigorú leszek. Ha neveztek, jó ha tudjátok, nálam mi a nyerő.

Egyre többen vágnak bele az otthoni barkácsolásba, saját kezű dekorálásba, bútorok felújításába, átalakításába. Néhányan talán pont az én inspirációim, tanácsaim alapján.

Kreatívan alkotni jó, sőt lelkesítő, de nem mindegy, hogy mire pazaroljuk szánjuk az időt. Fogadjatok el tőlem pár ötletet, meglátást, mielőtt nekiláttok a munkának, leginkább azért, mert én szigorúan ezen elvek mentén fogok szavazni a pályaművekre.

1. Jó alapok

Ahogy a főzésben sem mindegy, hogy milyen alapanyagokból főzünk, úgy a bútorátalakítás sikerének kulcsa is a jó választás. Vacak forma, jellegtelen külalak vagy silány anyag nem érdemel ráfordított időt és pénzt! Hogy vulgárisan de annál érthetőbben fejezzem ki magam:szarból nem lehet várat építeni. Ebben az a nehéz, hogy régi vacaknak tűnő reménységekben meglássátok a lehetőséget, a csodát úgy, hogy közben kikerüljétek a valóban vacak és semmire sem jó szemetet.

Vigyázzatok arra is, hogy jól mérjétek fel a munka nehézségét, mert nagy fába vágni a fejszét rendkívül kiábrándító és hosszú távra kedvet szegő baki lehet.

Mutatok néhány példát arra, hogy mikor kell a jó szem:

Szocreál cuccból sikkes komód. A szocreál újragondolva jó!

Egy szokványos és unalmas darab, funkciót váltva alakulhat át:

Ugyanez a kredenc gyerekszobai tárolóként:

A szép darabok akkor is értékesek, ha épp "tüzifa-állapotban" vannak. A tradicionális, szép darabok megérik a sok munkát és fáradozást akkor is, ha nem lehet őket eredeti állapotukban visszaállítani. Mérd fel az erőd és úgy vágj bele!

2. Egyedi ötlet

Találj ki valami olyat, amit előtted még senki. Csinálj valami meglepőt, nem baj, ha egyszerű. Az egyszerű ötlet a legnagyszerűbb ötlet mindig! Értelmezz újra már látott ötletet, adj egyediséget a munkádnak!

Bármiből lehet bármi, nézzétek:

Akár, kaspóból, akár dobozokból........

3. Ügyelj a részletekre!

Pikáns kis apróságok, ötletes kiegészítők, merész párosítások. No és igényes kivitelezés. Ettől lesz egy projekt egyedi, figyelemfelkeltő. Az ördög mindig a részletekben rejlik. Every detail is a Universe!

Használj különleges bútorgombokat, vagy éppen nem szokványos technikát.

A bútor pedig belül sem elhanyagolandó!

És végül az utolsó tanácsom, ami pedig egyben a legfontosabb is:

A kreativitás nem ér semmit, ha nem párosul szépérzékkel, jó ízléssel!

Fogadjátok meg a tanácsokat, alkossatok, legyetek ügyesek és nevezzetek be!

Részletek itt.

Aki pedig nem ér rá kreatívkodni, de szeretne találkozni velem, esetleg jótékonykodna beteg gyerekek javára, megteheti egy másik formában, egy másik oldalamat megismerve.

Az Élménykülönítmény felkérésére, jótékonysági edzést tartok a Margitszigeten, szeptember 20-án 18:30-tól. Hogy miért és hogyan, azt megtudhatjátok innen

http://www.facebook.com/events/415731815153670/

A jelentkezéssel egy napos exkluzív kicsiházas workshopot lehet nyerni!

A posztban bemutatott munkák saját munkák.

Szóval, tanulunk, jó? Az eminensek inkább csak ismételnek. Festés alapismeretek, mert nem lehet elégszer elmondani. A történet hozzá annyi, hogy kellett egy asztal. Evidens nem?

Körasztalt akartunk, mert bár a körasztal alapvetően nagyobb helyet foglal, mint egy négyzetes, kis terekbe mégis ez ajánlott, egyszerűen azért, mert sokkal jobban kihasználható körbeülési és körbejárhatósági szempontokból. Nem akadályoznak a sarkok.

Nekem pedig az érzete is jobb. Meghittebb, családiasabb. Kellett tehát egy kör alakú asztal. Egylábú, hogy a lábak se zavarjanak a körbeülésben. Szerencsére lőttem a Vaterán egy stílbútornak tűnő fa asztalt. Lefestési célból. Festettem már stilbútort, és szerintem igazán jót tesz nekik a szín, nem gondoljátok?

A tapétánk orgonabokrának zöld leveleihez igazítottam a kiválasztott színt. Aztán munkához láttam:

1. Asztalt lecsiszoltam, a tetejével kezdve, mert arra jó volt az excenter -csiszolóm. Aztán megfordítottam, hogy a lábához jobban hozzáférjek és elővettem a másik csiszolómat, a Dremel MultiMaxot, aminek kicsi, háromszögű feje van, és így könnyedén hozzáfértem az apró bemart mintákhoz is. A nagyon kicsi mintákat kézzel, 80-as csiszolópapírral csiszoltam ki.

2. Alaposan letörölgettem a port és a zsírt az asztalról

3. Teddy-hengerrel felvittem az alapozót, a kényes, bemart részekre pedig ecsettel. Alaposan áthengereltem az egészet.

4. Száradás után, jól átcsiszoltam az asztalt megint. (nem, nem lehet kihagyni!)

5. Megint portalanítottam.

6. Megint megfordítottam és lapjára helyeztem az asztalt. Közben szereztem pár kékeslilás foltot is a lábamra. Teddy-hengerrel és ecsettel felvittem az első réteg zöld színt. Finom, de lendületes mozdulatokkal dolgozom, alulról, felfelé.

7. Újra csiszolás, finom szemcsés, kb 200-as csiszolóvászonnal. Újra jól jött a Multimax. (nem, EZT sem lehet kihagyni!)

8. Portalanítás, újfent. Ilyenkor jól jön a kis segítség

9. Második réteg festés. Kicsit béna lett a tetején, így azt visszacsiszoltam és újra lefestettem.

10. Három réteg festés után már nem lakkoztam. Majd megírom, megbántam-e ezt a léha tettemet.

11. Betettük a helyére és közben csak egy helyen ütöttük le a szélét. Örültünk.

12. Odatoltuk a székeket és már tudtuk, nem illenek az asztalhoz, ide más kell majd.

És így, eljutottunk a következő történethez. Folyt. köv. a székekkel!

A  végére még azért adok nektek egy tippet: Mivel mindezt nem egy nap alatt csináltam, a Teddy-hengert pedig nem volt kedvem minden alkalommal hígítóval alaposan kitisztítani, viszont minden alkalommal elhasználni egy újat sem akartam, hát gondoskodtam róla, hogy másnaposan is használható legyen.

Így óvd a hengered: egy rongyot nedvesíts meg a hígítóval, majd jól tekerd be vele a hengert, ezután csavard körbe nejlonzacskóval. Így nem szárad ki, nem keményedik meg a henger másnapra sem!

A kész asztalról a képeket Balogh Orsi készítette