Kicsi Ház

Tom Dixon, az eredetileg rocksztárnak készülő brit dizájner 2005-ben megalkotta a Mirror Ball-t és az arra hasonlító Copper Shade lámpákat. Állítólag, ezek tervezésekor már unta a sikereket és egy anti-dizájn terméket akart létrehozni.

Azt hiszem, nem sikerült neki. Ezek a lámpák igazán ikonikus darabokká váltak, a maguk egyszerűségében, magától értődővé tették a dizájnt.

Ez a lámpa már szinte történelem, annyira klasszikus, mint A Barcelona szék, vagy az Eames lounge chair. Mindenki látta már, mindenki ismeri, még ha a nevét nem is jegyezte meg. Valahol tuti szembe jött már.

És most itt van. Itt nálunk. Copper Shade az étkezőasztal felett. Fuckyeah.

Imádom, ahogy szórja a fényt, tükrözi a virágmintát, szinte tágítja a teret. Az í-re a pont itt az étkezőben.Örülök, hogy az enyém.

A fotókat Balogh Orsi készítette

Az étkezőbe való szék kényes kérdés, mert több szempontnak is meg kell felelnie. Legyen kényelmes, hogy szívesen ücsörögjünk benne vacsora után is. Legyen jól tisztítható, mert lakik velünk két kismalac. Legyen szép. Mutasson jól az asztalnál és töltse ki jól a rendelkezésre álló teret

Továbbá, az is igény volt, hogy a tündibündi stílust elkerülve, legyen valamilyen ütős, szokatlan, modern designer darab, a virágos tapéta és a régies asztal ellenpontjaként. Sokáig nézegettük a neves dizájnerek tervezte darabokat, mert azt gondoltuk, egy ilyen szék adja majd meg azt az érzést, amit keresünk.

Nézegettünk székeket a Magis Design-tól:

Találtam egy nagyon ígéretes tervezőtől, Lukas Dahléntől is egy különleges és figyelemfelkeltő darabot:

Csodaszépek, ugye? Arcpirítóan drágák is. Úgy voltunk vele, hogy talán, majd valamelyiket idővel beszerezzük.

De közben eljutottunk az Ikeába. A jó öreg Ikea! Ki gondolta volna, hogy az áhított dizájn széket ott találjuk meg?

Eredetileg átmeneti időre kerestünk íróasztal mellé fotelt. Tök véletlenül, a pénztáraknál akadt meg a szemünk ezen a kerti széken:

12. 990 Forintért vesztegették. Vettünk egyet, hazavittük és letettük az előtérben a tapéta elé. Kurva jól nézett ki. Tudtuk, hogy ilyen kell még!

Visszamentünk néhány nap múlva, addigra már csak pár darab várakozott a pénztárnál arra, hogy valaki szemet vessen rájuk. Le is árazták, csak vigyék már el. 4 990 kemény magyar forintért vettük meg végül darabját!

Kit érdekel, hogy kerti szék? Hol van az leírva, hogy mindent csak az előre kitalált funkciója szerint használhatunk? Kényelmes, szinte hintaszék érzete van, jól tisztítható, kibírja a kismalacok kitartó támadásait és még úgy is néz ki, mintha menő dizájn bútor lenne. Ez az amire vágytunk!

Így már mindjárt más lett az étkezőnk, ugye? ( az előző képanyagot róla megtalálhatjátok itt)

És még nincs vége.......

Fotó: Balogh Orsi

Szóval, tanulunk, jó? Az eminensek inkább csak ismételnek. Festés alapismeretek, mert nem lehet elégszer elmondani. A történet hozzá annyi, hogy kellett egy asztal. Evidens nem?

Körasztalt akartunk, mert bár a körasztal alapvetően nagyobb helyet foglal, mint egy négyzetes, kis terekbe mégis ez ajánlott, egyszerűen azért, mert sokkal jobban kihasználható körbeülési és körbejárhatósági szempontokból. Nem akadályoznak a sarkok.

Nekem pedig az érzete is jobb. Meghittebb, családiasabb. Kellett tehát egy kör alakú asztal. Egylábú, hogy a lábak se zavarjanak a körbeülésben. Szerencsére lőttem a Vaterán egy stílbútornak tűnő fa asztalt. Lefestési célból. Festettem már stilbútort, és szerintem igazán jót tesz nekik a szín, nem gondoljátok?

A tapétánk orgonabokrának zöld leveleihez igazítottam a kiválasztott színt. Aztán munkához láttam:

1. Asztalt lecsiszoltam, a tetejével kezdve, mert arra jó volt az excenter -csiszolóm. Aztán megfordítottam, hogy a lábához jobban hozzáférjek és elővettem a másik csiszolómat, a Dremel MultiMaxot, aminek kicsi, háromszögű feje van, és így könnyedén hozzáfértem az apró bemart mintákhoz is. A nagyon kicsi mintákat kézzel, 80-as csiszolópapírral csiszoltam ki.

2. Alaposan letörölgettem a port és a zsírt az asztalról

3. Teddy-hengerrel felvittem az alapozót, a kényes, bemart részekre pedig ecsettel. Alaposan áthengereltem az egészet.

4. Száradás után, jól átcsiszoltam az asztalt megint. (nem, nem lehet kihagyni!)

5. Megint portalanítottam.

6. Megint megfordítottam és lapjára helyeztem az asztalt. Közben szereztem pár kékeslilás foltot is a lábamra. Teddy-hengerrel és ecsettel felvittem az első réteg zöld színt. Finom, de lendületes mozdulatokkal dolgozom, alulról, felfelé.

7. Újra csiszolás, finom szemcsés, kb 200-as csiszolóvászonnal. Újra jól jött a Multimax. (nem, EZT sem lehet kihagyni!)

8. Portalanítás, újfent. Ilyenkor jól jön a kis segítség

9. Második réteg festés. Kicsit béna lett a tetején, így azt visszacsiszoltam és újra lefestettem.

10. Három réteg festés után már nem lakkoztam. Majd megírom, megbántam-e ezt a léha tettemet.

11. Betettük a helyére és közben csak egy helyen ütöttük le a szélét. Örültünk.

12. Odatoltuk a székeket és már tudtuk, nem illenek az asztalhoz, ide más kell majd.

És így, eljutottunk a következő történethez. Folyt. köv. a székekkel!

A  végére még azért adok nektek egy tippet: Mivel mindezt nem egy nap alatt csináltam, a Teddy-hengert pedig nem volt kedvem minden alkalommal hígítóval alaposan kitisztítani, viszont minden alkalommal elhasználni egy újat sem akartam, hát gondoskodtam róla, hogy másnaposan is használható legyen.

Így óvd a hengered: egy rongyot nedvesíts meg a hígítóval, majd jól tekerd be vele a hengert, ezután csavard körbe nejlonzacskóval. Így nem szárad ki, nem keményedik meg a henger másnapra sem!

A kész asztalról a képeket Balogh Orsi készítette

A házban első teendőink egyike volt kipakolni a pincét. Jó nagy pincénk van, de amíg tele van lommal, semmire sem használható. Első körben felhordtunk mindent a felszínre, majd elkezdtük a szelektálást, elajándékozni, kidobni, megtartani kupacokat gyártva.

A pince sok kidobnivaló kacatot és pár igazán izgalmas kincset rejtegetett. A kincs kategóriába soroltam a tipikusan hetvenes évekbeli csillár darabjaként működő üveg lámpabúrákat. Értéktelen kacat egyébként, de mégis, lámpabúraként van benne fantázia.

Pont két darab szóló lámpát kerestünk a konyhába, amolyan filigrán belógósat. Kit érdekel, hogy ez egy csillár része? Ki mondta, hogy ezekből nem lehet egy teljesen egyedi, különleges lámpát csinálni? Pont olyat, ami nekünk a konyhába kell.

Rendeltünk a Tilkától csodaszép, színes textilkábeleket, mert az a terv, hogy ilyen szépségekre szeretnénk feltenni a lámpáinkat. A villanyszerelő, amikor kezébe vette a kábelt, szemmelsímogatva azt, csak annyit mondott: 30 éve nem fogtam kezembe ilyesmit.

kábelek a sorsukra várva

Lényeg, hogy kitaláltuk, legyen ez a búra egy erdőzöld színű textilkábellel összekombinálva, és már készen is van a trendi konyhavilágítás.

Az összeállításnál azonban több probléma is akadt. Kiderült, hogy az egyébként igazán szép porcelán foglalat nem  tartja meg a lámpaernyőt. (közben kiderült, hogy bár amit mi rendeltünk, az nem búrához való, valójában kapható búrához való foglalat is a Tilkánál, csak én ezt most jól benéztem.)

Vettünk tehát a Praktikerben fém foglalatot hát, amit itthon lefújtam elefántcsont  színűre. Aztán jött a következő probléma. Elfelejtettem mennyezeti rózsát rendelni, tudjátok, ami eltakarja a villanyvezetékek csatlakozását a plafonon. Gyorsan keresgélni kezdtem a Tilka honlapján, hogy mit kínálnak. Nagy csalódás volt, hogy semmi értékelhetőt. Pedig tényleg annyira gyönyörűek a kábeleik, a porcelán foglalatok, amiket árulnak! Ezekhez képest, az összes mennyezeti rózsájuk gagyi, nem ütik meg a várt színvonalat.

Vasárnap volt, hétfőre vártuk a villanyszerelőket, gyorsan ki kellett találni valamit. A műanyag szar, amiket a barkácsboltokban árulnak, szóba sem jöhetett. Tudtuk, hogy valami olyasmi kell, amiről senki nem gondolná, hogy mi volt eredetileg,  megfelel a célnak, kecses a formája és jól alakítható.

Végül, a Tesco konyha részlegén bukkantunk a megoldásra. Kotyogós kávéfőzőbe való kávéfilter alkatrész. Leárazva.

A filterrészt kiütöttem egy célszerszámmal, a lyukat a végén kitágítottam annyira, hogy épp átférjen rajta a textilkábel, majd lefújtam  a már említett elefáncsont színű sprayfestékkel.

Így került fel a mennyezetre a régi csilláralkatrész,(0 forint) a szupermenő textilkábel (1600 Ft/2méter+ a foglalat 800 Ft)  és a kotyogósba való kávéfilter ( 480 Ft). Dizájnerlámpa, á la kicsiház.

Mit szóltok hozzá? Koppintjátok?

A végeredmény fotóit Balogh Orsi készítette

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én akkor olvasok egy blogot rendszeresen, ha érdekel a témája, ha szépek a képek, ha jók az ötletek, ha tetszik az írások stílusa, ha inspirál, ha érdekes  információt nyújt, ha felvidít, ha álmodozásra késztet, vagy egyszerűen csak kikapcsol. Blogtól függetlenül. A legfontosabb kedvtelési szempont pedig számomra az, ha egy blog hiteles.

Hitelességet megszerezni, azon túl pedig egyfajta véleményformáló erővé válni nagyon nehéz, ugyanakkor egy pillanat alatt el is lehet bukni azt!

Abban reménykedem, hogy a Kicsi Ház már szerzett némi hitelt nálatok. Talán azt is elmondhatom, hogy meghallgatjátok és elfogadjátok a véleményem bizonyos témákban, úgymint lakberendezés, bútorátalakítás, barkácsolás, styling.

Éppen ezért, abban is reménykedem, hogy el tudjátok fogadni azt a tényt, hogy a Kicsi Ház blog változik, ahogy egyébként én pedig fejlődöm a blogolással töltött idő során. Azt hiszem, meg lehet rekedni egy bizonyos szinten, de az nem visz előre. Én pedig nem vagyok az az egy helyben toporgós típus.

Folyton kutatok, keresem az új inspirációt, figyelem a trendeket és a bútorok felújítása kapcsán is újabb és újabb tapasztalatokat gyűjtök. Mindezt azért, hogy aztán az új ismereteimet, mindazt amit látok-hallok és amikből aztán építkezem, megosszam veletek.

Most olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy egészen kivételes dolgokat tanulhatok, közelebb kerülhetek s megfigyelhetek olyan márkákat, termékeket, amiket eddig csak messziről csodálhattam, és amelyek feltétlenül új dolgokra inspirálnak, amelyek formálják az ízlésemet és a látásmódomat, leginkább a saját munkámmal kapcsolatban.

A régi blogon a fotóm alatt az Oscar Wild idézet jól mutatta, hogy mi az ami fontos nekem: Élni a lehetőséggel, és lehetőséget adni. Azt hiszem attól válnék teljesen hiteltelenné, ha most nem élnék a lehetőségeimmel, csak azért mert azok jobbak, mint amilyenről valaha is álmodtam.

Miért írom le mindezt?

Mert nem akarom, hogy azt gondoljátok, most már nem lesznek jó ötletek. Hogy már nem lesznek izgalmas bútorátalakítások. Hogy nem lesznek inspiráló barkácstippek.

Mert lesznek!

De lesz mellette más is. Ami eddig nem volt. Olyan nagy baj ez? Más leszek én ettől? Feldolgozhatatlan a változás? Baj az, ha nem csak szuperolcsó ötleteket mutatok meg nektek?

Engedjétek, hogy mixeljem a kettőt és meglátjátok, ti is sokat fogtok tanulni belőle.

Ha nyitva tartjátok a szemeteket és a szíveteket.