Kicsi Ház

Vannak olyan témák,melyek bárhol, bármikor képesek borzolni a kedélyeket. Jó kis cupákos, velős csontként lehet rajtuk rágódni, meg ölre menni. Mindenki osztja az észt és tudja a tutit. azt tudjuk, hogy ilyen téma a foci, a politika, no meg a szülés.  És ami engem meglepett, hogy gy tűnik, a lakberendezés is ilyen. Az ízlés annyira szubjektív, hogy nehéz megtalálni azt, ami mindenkinek tetszik.

Pár hete, feltettem egy fotót a nappalinkról a blog facebook oldalára, azzal a kérdéssel, hogy szerintetek fessem a padlót, vagy ne fessem? Fél nap alatt 208 komment érkezett, egészen meglepően indulatos reakciókkal. Nos. Elgondolkodtam rajtuk. Mérlegeltem a pro és kontra érveket, de őszintén szólva, csak az érdekelt, hogy nekünk ez tetszeni fog, vagy sem?
Számomra az igazi kérdés nem az volt, hogy fessem-e vagy sem azt a bizonyos padlót, sokkal inkább az érdekelt, hogy vajon mivel érdemes hozzányúlni, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Hogyan oldjuk meg, hogy a padló ne legyen fényes, amikor pedig az összes padlóra való festék magas fényű? Hogyan lesz tartós, és hogyan nem sárgul be az egész a lakktól?

Biztos voltam benne, hogy ezt szakember fogja csinálni, a garantált, tökéletes végeredményért. Innen ugyanis nincs visszaút. A festéket már nehéz visszaszedni. Nem gondolhatom meg magam és nem szúrhatom el.

Alapos utánajárással végül eldöntöttem: bútorra való vizes bázisú alapozófestéket kevertettem színre (a fadeszka-plafon és az átjáró színével megegyezőre), mert az mindig tökéletesen matt.  Három rétegben az kerül a padlóra, majd arra jön a vizes bázisú parkettalakk. Mindenképpen vizes bázisú, mert a kérdezősködésem alapján azt tudtam meg, hogy a lakkbenzines parkettalakk hajlamos az undorító módon való besárgulásra.

Megvolt a festék, jöttek a szakemberek és két nap alatt elkészült a nappali új padlója.

Pont az történt, amire számítottam: ahogyan a plafon átfestése, úgy a padló világos színe is tágítja a teret. A világos szín szinte szórja az ablakokon bejövő fényt, így még naposabbá téve a hangulatot. Hangsúlyt kapott a fal, és a parkettaszegő. Letisztult és elegáns.

Tudom, hogy kényes, de én azt is láttam, hogy a sötétre pácolt padló is nagyon kényes volt, kár is tagadni. Valószínűleg, hamar karcos lesz majd a kisautó-tologatástól, de ez meg csak patinát ad neki, egyszóval, ez az ellenérv sem nyomott a latban. Szeretem viszont a sötét falakat, mert mélységet és melegséget ad a szobának, ehhez viszont már tényleg túl sötét volt  a padló. Úgyhogy megtettem. És nem bántam meg, mert én már látom, hogy mihez fog ez passzolni.........folyt. köv. tehát. Olvasni fogjátok?

Előfordul, hogy az ember lánya túlbonyolítja az egyszerű dolgokat. Megnehezíti az amúgy könnyű dolgát. Vakvágányra fut és elbukik. Ez még egy DIY bloggerrel is megtörténik néha. Jó néhány felesleges munkaórával, feleslegesen kifizetett anyagköltséggel tanulja meg, hogy sokszor az egyszerű megoldás a jó megoldás.

Még a tapétázás idején történt, hogy egy napon, kitaláltam, hogy szeretném az étkező és a nappali közötti átjárót valahogyan feltuningolni, dekorálni, a környezetbe illőbbé tenni. Az tök egyértelmű volt, hogy át lesz festve. De ennyivel nem értem be. akartam még valami pluszt. Nem tudom pontosan mi zavart, de az átjárót nem éreztem kompetensnek ebben a térben.

Arra gondoltam, hogy a díszléces megoldás itt is segíthet. Mivel nem kaptam elég vastag díszléceket, egy képkeret lécet és egy dekorlécet akartam kombinálni. Elkezdtem kirakni és felmérni a mintát. Aztán passzítani a léceket és minden lécet az illesztésnél gérbe  vágtam, paszítottam. Méricskéltem, fűrészeltem, izzadtam. A lécek nem voltak elég hosszúak, így még toldanom is kellett. Ez még több méricskélést, vágást és izzadást jelentett.

De a lécek saját ferdeségük miatt elferdültek az átjárón. Csavarodtak, tekeredtek és nagyon rondán néztek ki. Estére leszedtem, amit nappal csináltam, visszacsiszolva az átjáró felületéről a ragasztót.

Elment egy napom, hiábavaló munkával. Sírtam. Kedvesem reggel felvázolta, hogy szerinte milyen osztásokat kellene csinálnom úgy, hogy véletlenül se legyen szükség kitoldásra. Úgy könnyebb lesz.

Könnyebb is volt, jobban haladtam, kevesebbet izzadtam de még mindig sokat fűrészeltem és még többet méricskéltem. Teltek az órák. Készültek a kazetták az átjáróra. Ragasztópisztollyal ragasztgattam a léceket az átjáróra. Ez azért jó, mert a forró ragasztó azonnal odafogja  a függőleges felületre a léceket, így azok nem csúszkálnak el.

Viszont, cserébe nagyon de nagyon nehéz visszaszedni őket........Merthogy estére megint ott tartottam, ahol két nappal ezelőtt: a látvány valahogy nem volt jó. A gérbevágás tökéletes volt, a kivitelezés is alakult, de az összkép nem volt valahogy harmonikus. Két órán keresztül szedtem vissza a rohadt léceket az átjáróról.

Itt tartottam a harmadik napon:

Sírtam, hisztiztem, futottam két órát éjfélkor az esőben.

Kedvesem nyugtatott: hétvégén kitaláljuk, mi legyen az átjáróval és majd együtt megcsináljuk.

Végül a legjobb megoldást választottunk: nem raktunk fel díszlécet. Nem készítettünk kazettákat. Csak kiszedtük a középső polcelemet, így gyakorlatilag nagyobbá tettük az átjárót. Ennyi. Ezután pedig a mennyezettel megegyező színt kapott. És így már tökéletesen illik a térbe. Pont valami ilyesmire gondoltam.

Tom Dixon, az eredetileg rocksztárnak készülő brit dizájner 2005-ben megalkotta a Mirror Ball-t és az arra hasonlító Copper Shade lámpákat. Állítólag, ezek tervezésekor már unta a sikereket és egy anti-dizájn terméket akart létrehozni.

Azt hiszem, nem sikerült neki. Ezek a lámpák igazán ikonikus darabokká váltak, a maguk egyszerűségében, magától értődővé tették a dizájnt.

Ez a lámpa már szinte történelem, annyira klasszikus, mint A Barcelona szék, vagy az Eames lounge chair. Mindenki látta már, mindenki ismeri, még ha a nevét nem is jegyezte meg. Valahol tuti szembe jött már.

És most itt van. Itt nálunk. Copper Shade az étkezőasztal felett. Fuckyeah.

Imádom, ahogy szórja a fényt, tükrözi a virágmintát, szinte tágítja a teret. Az í-re a pont itt az étkezőben.Örülök, hogy az enyém.

A fotókat Balogh Orsi készítette

Az étkezőbe való szék kényes kérdés, mert több szempontnak is meg kell felelnie. Legyen kényelmes, hogy szívesen ücsörögjünk benne vacsora után is. Legyen jól tisztítható, mert lakik velünk két kismalac. Legyen szép. Mutasson jól az asztalnál és töltse ki jól a rendelkezésre álló teret

Továbbá, az is igény volt, hogy a tündibündi stílust elkerülve, legyen valamilyen ütős, szokatlan, modern designer darab, a virágos tapéta és a régies asztal ellenpontjaként. Sokáig nézegettük a neves dizájnerek tervezte darabokat, mert azt gondoltuk, egy ilyen szék adja majd meg azt az érzést, amit keresünk.

Nézegettünk székeket a Magis Design-tól:

Találtam egy nagyon ígéretes tervezőtől, Lukas Dahléntől is egy különleges és figyelemfelkeltő darabot:

Csodaszépek, ugye? Arcpirítóan drágák is. Úgy voltunk vele, hogy talán, majd valamelyiket idővel beszerezzük.

De közben eljutottunk az Ikeába. A jó öreg Ikea! Ki gondolta volna, hogy az áhított dizájn széket ott találjuk meg?

Eredetileg átmeneti időre kerestünk íróasztal mellé fotelt. Tök véletlenül, a pénztáraknál akadt meg a szemünk ezen a kerti széken:

12. 990 Forintért vesztegették. Vettünk egyet, hazavittük és letettük az előtérben a tapéta elé. Kurva jól nézett ki. Tudtuk, hogy ilyen kell még!

Visszamentünk néhány nap múlva, addigra már csak pár darab várakozott a pénztárnál arra, hogy valaki szemet vessen rájuk. Le is árazták, csak vigyék már el. 4 990 kemény magyar forintért vettük meg végül darabját!

Kit érdekel, hogy kerti szék? Hol van az leírva, hogy mindent csak az előre kitalált funkciója szerint használhatunk? Kényelmes, szinte hintaszék érzete van, jól tisztítható, kibírja a kismalacok kitartó támadásait és még úgy is néz ki, mintha menő dizájn bútor lenne. Ez az amire vágytunk!

Így már mindjárt más lett az étkezőnk, ugye? ( az előző képanyagot róla megtalálhatjátok itt)

És még nincs vége.......

Fotó: Balogh Orsi

Tavasszal szeretnék majd ültetni egy csomó orgonát a kertbe. Szeretem a tavasszal nyíló lila virágokat és az illatát is. Szépen rímel majd így a kinti tér a bentire. Mert bent már tobzódunk az orgonában!

A kiválasztott tapéta megérkezett és a festőink elkezdték felrakni. Eredetileg úgy képzeltem, hogy majd elhívom Brigi barátnőmet, és együtt megcsináljuk. Arra gondoltam, hogy feltesszük ketten, és majd jól megírom, hogyan kell amatőrként otthon tapétázni. Osztom az észt egy kicsit és fürdöm a sikerben.

Ehelyett az lett, hogy Brigi nem ért rá, a festőink meg nekiveselkedtek és három napot szívtak kőkeményen az illesztésekkel. Az előtérben ugyanis ott a sok ajtó, ablak, átjáró, és a véletlenül sem derékszögű falak.

Elnézve a munkájukat, egyetlen tanácsom maradt nektek: az ilyesmit bízzátok szakemberre!

A végeredmény úgyis akkor lesz szép, ha hajszálpontosak az illesztések és tökéletes a felvitel. Mi imádjuk azt, ahogyan a sok orgona behozza a természetet az otthonunkba.

A tapéta különleges hangulati elem ám pár fontos dologra felhívnám a figyelmeteket:

1. Szerintem már régen nem divat, hogy csak egy fal van tapétázva. Ha csak egy falat szeretnétek dekorálni, ahhoz válasszatok kreatívabb ötletet. (írjak majd erről?)

2.Tudom, ezt nehéz lesz megemészteni, de sajnos mégis tény: az  olcsó tapéta csak pénzkidobás. Bármilyen irritáló is ez a mondat, a tapéta az egyetlen olyan dolog, amiből nem éri meg olcsót venni. Természetesen lehetnek kivételek, de azok is csak a szabályt erősítik: különleges hatást csak különleges tapétával lehet elérni. És az nem olcsó. Viszont ebay-en ki lehet fogni méregdrága dizájner darabokat leárazva. De ha külföldi online-tapéta boltokban vásároltok, még szállítással együtt is olcsóbb, mint itthon megvenni. Ahol mi vásároltunk, az még a megfizethető kategória,legalábbis egy komolyabb dizájner darabhoz képest. A mi tapétánk 13 500 Forintba került tekercsenként, bár láttam ott ennél olcsóbban is igazán jókat, de azok is tízezer körül voltak.

Amikor bútort tapétáztam, akkor sem egy olcsó szarral tettem, azért lett az a komód  különleges.

3. A tapéta kényes cucc. Vigyázni kell rá. (főleg, mert bazi drága) Mi a tapétázás után napjában kétszázszor mondtuk el a fiúknak, hogy ne fogdossák a falat. Aztán meguntuk és vettünk Polifarbe falfényt, amit két rétegben rákentünk a tapétára. Előtte csináltam tesztet, hogy bírja -e a tapéta, és szerencsére bírta. Így nyugodtabbak vagyunk, a tapétánk már tisztíthatóvá vált. A konyhában a sütő és a munkapult fölé pedig üveglap védelmet adunk majd neki. (ma hozzák, ha minden igaz)

4. Mivel a tapéta, ha szépet akarunk drága, fontoljuk meg, hogy kicsi, de stratégiailag fontos területet borítunk vele, például a bejáratot, előteret. Érdekes ám egy meghökkentő tapétára hazaérkezni és a vendégek sem fogják szó nélkül hagyni.

5. A határozott minta az egész enteriőr hangulatát alapjaiban megváltoztatja. A virágminta pedig könnyen giccsessé válhat, ha nem ellenpontozzuk vagány, modern, letisztult bútorokkal.

A mi tapétánk a sok virággal szintén elég veszélyes, könnyen szirupossá válhat. Mi nem szeretnénk egyfajta romantikus country irányba elmenni, ezért különösen figyelünk arra, hogy mind a kiegészítők, mind pedig a bútorok ellenpontozzák a tapétánk túlzott nőiességét, és romantika helyett a frivolitás kerüljön előtérbe.

Ennek jegyében folytatom. Szerintetek mivel?