Kicsi Ház

A házban első teendőink egyike volt kipakolni a pincét. Jó nagy pincénk van, de amíg tele van lommal, semmire sem használható. Első körben felhordtunk mindent a felszínre, majd elkezdtük a szelektálást, elajándékozni, kidobni, megtartani kupacokat gyártva.

A pince sok kidobnivaló kacatot és pár igazán izgalmas kincset rejtegetett. A kincs kategóriába soroltam a tipikusan hetvenes évekbeli csillár darabjaként működő üveg lámpabúrákat. Értéktelen kacat egyébként, de mégis, lámpabúraként van benne fantázia.

Pont két darab szóló lámpát kerestünk a konyhába, amolyan filigrán belógósat. Kit érdekel, hogy ez egy csillár része? Ki mondta, hogy ezekből nem lehet egy teljesen egyedi, különleges lámpát csinálni? Pont olyat, ami nekünk a konyhába kell.

Rendeltünk a Tilkától csodaszép, színes textilkábeleket, mert az a terv, hogy ilyen szépségekre szeretnénk feltenni a lámpáinkat. A villanyszerelő, amikor kezébe vette a kábelt, szemmelsímogatva azt, csak annyit mondott: 30 éve nem fogtam kezembe ilyesmit.

kábelek a sorsukra várva

Lényeg, hogy kitaláltuk, legyen ez a búra egy erdőzöld színű textilkábellel összekombinálva, és már készen is van a trendi konyhavilágítás.

Az összeállításnál azonban több probléma is akadt. Kiderült, hogy az egyébként igazán szép porcelán foglalat nem  tartja meg a lámpaernyőt. (közben kiderült, hogy bár amit mi rendeltünk, az nem búrához való, valójában kapható búrához való foglalat is a Tilkánál, csak én ezt most jól benéztem.)

Vettünk tehát a Praktikerben fém foglalatot hát, amit itthon lefújtam elefántcsont  színűre. Aztán jött a következő probléma. Elfelejtettem mennyezeti rózsát rendelni, tudjátok, ami eltakarja a villanyvezetékek csatlakozását a plafonon. Gyorsan keresgélni kezdtem a Tilka honlapján, hogy mit kínálnak. Nagy csalódás volt, hogy semmi értékelhetőt. Pedig tényleg annyira gyönyörűek a kábeleik, a porcelán foglalatok, amiket árulnak! Ezekhez képest, az összes mennyezeti rózsájuk gagyi, nem ütik meg a várt színvonalat.

Vasárnap volt, hétfőre vártuk a villanyszerelőket, gyorsan ki kellett találni valamit. A műanyag szar, amiket a barkácsboltokban árulnak, szóba sem jöhetett. Tudtuk, hogy valami olyasmi kell, amiről senki nem gondolná, hogy mi volt eredetileg,  megfelel a célnak, kecses a formája és jól alakítható.

Végül, a Tesco konyha részlegén bukkantunk a megoldásra. Kotyogós kávéfőzőbe való kávéfilter alkatrész. Leárazva.

A filterrészt kiütöttem egy célszerszámmal, a lyukat a végén kitágítottam annyira, hogy épp átférjen rajta a textilkábel, majd lefújtam  a már említett elefáncsont színű sprayfestékkel.

Így került fel a mennyezetre a régi csilláralkatrész,(0 forint) a szupermenő textilkábel (1600 Ft/2méter+ a foglalat 800 Ft)  és a kotyogósba való kávéfilter ( 480 Ft). Dizájnerlámpa, á la kicsiház.

Mit szóltok hozzá? Koppintjátok?

A végeredmény fotóit Balogh Orsi készítette

Tavasszal szeretnék majd ültetni egy csomó orgonát a kertbe. Szeretem a tavasszal nyíló lila virágokat és az illatát is. Szépen rímel majd így a kinti tér a bentire. Mert bent már tobzódunk az orgonában!

A kiválasztott tapéta megérkezett és a festőink elkezdték felrakni. Eredetileg úgy képzeltem, hogy majd elhívom Brigi barátnőmet, és együtt megcsináljuk. Arra gondoltam, hogy feltesszük ketten, és majd jól megírom, hogyan kell amatőrként otthon tapétázni. Osztom az észt egy kicsit és fürdöm a sikerben.

Ehelyett az lett, hogy Brigi nem ért rá, a festőink meg nekiveselkedtek és három napot szívtak kőkeményen az illesztésekkel. Az előtérben ugyanis ott a sok ajtó, ablak, átjáró, és a véletlenül sem derékszögű falak.

Elnézve a munkájukat, egyetlen tanácsom maradt nektek: az ilyesmit bízzátok szakemberre!

A végeredmény úgyis akkor lesz szép, ha hajszálpontosak az illesztések és tökéletes a felvitel. Mi imádjuk azt, ahogyan a sok orgona behozza a természetet az otthonunkba.

A tapéta különleges hangulati elem ám pár fontos dologra felhívnám a figyelmeteket:

1. Szerintem már régen nem divat, hogy csak egy fal van tapétázva. Ha csak egy falat szeretnétek dekorálni, ahhoz válasszatok kreatívabb ötletet. (írjak majd erről?)

2.Tudom, ezt nehéz lesz megemészteni, de sajnos mégis tény: az  olcsó tapéta csak pénzkidobás. Bármilyen irritáló is ez a mondat, a tapéta az egyetlen olyan dolog, amiből nem éri meg olcsót venni. Természetesen lehetnek kivételek, de azok is csak a szabályt erősítik: különleges hatást csak különleges tapétával lehet elérni. És az nem olcsó. Viszont ebay-en ki lehet fogni méregdrága dizájner darabokat leárazva. De ha külföldi online-tapéta boltokban vásároltok, még szállítással együtt is olcsóbb, mint itthon megvenni. Ahol mi vásároltunk, az még a megfizethető kategória,legalábbis egy komolyabb dizájner darabhoz képest. A mi tapétánk 13 500 Forintba került tekercsenként, bár láttam ott ennél olcsóbban is igazán jókat, de azok is tízezer körül voltak.

Amikor bútort tapétáztam, akkor sem egy olcsó szarral tettem, azért lett az a komód  különleges.

3. A tapéta kényes cucc. Vigyázni kell rá. (főleg, mert bazi drága) Mi a tapétázás után napjában kétszázszor mondtuk el a fiúknak, hogy ne fogdossák a falat. Aztán meguntuk és vettünk Polifarbe falfényt, amit két rétegben rákentünk a tapétára. Előtte csináltam tesztet, hogy bírja -e a tapéta, és szerencsére bírta. Így nyugodtabbak vagyunk, a tapétánk már tisztíthatóvá vált. A konyhában a sütő és a munkapult fölé pedig üveglap védelmet adunk majd neki. (ma hozzák, ha minden igaz)

4. Mivel a tapéta, ha szépet akarunk drága, fontoljuk meg, hogy kicsi, de stratégiailag fontos területet borítunk vele, például a bejáratot, előteret. Érdekes ám egy meghökkentő tapétára hazaérkezni és a vendégek sem fogják szó nélkül hagyni.

5. A határozott minta az egész enteriőr hangulatát alapjaiban megváltoztatja. A virágminta pedig könnyen giccsessé válhat, ha nem ellenpontozzuk vagány, modern, letisztult bútorokkal.

A mi tapétánk a sok virággal szintén elég veszélyes, könnyen szirupossá válhat. Mi nem szeretnénk egyfajta romantikus country irányba elmenni, ezért különösen figyelünk arra, hogy mind a kiegészítők, mind pedig a bútorok ellenpontozzák a tapétánk túlzott nőiességét, és romantika helyett a frivolitás kerüljön előtérbe.

Ennek jegyében folytatom. Szerintetek mivel?

Amikor elkezdtük tervezgetni a házat, megegyeztünk abban, hogy csak szemnek és szívnek kedves tárgyakkal vesszük majd körbe magunkat. Azt gondoltuk, hogy legyen minden egyes berendezési tételnek története, fűződjön hozzájuk valamilyen jó emlék.

Igyekszünk is majd ezt betartani.

Nem veszünk semmit ideiglenesen, azért mert most nincs és azonnal kell, nem hozunk be semmit, ami nem örök darab. Elvetemültek vagyunk, az esztétikai szempontok majdnem fontosabbak a praktikumnál.

De nem minden esetben. Az első darab, ami a házba kerül, egy klasszikus angol stílusú sütő, ennél praktikusabbat el sem lehet képzelni. De szebbet sem nagyon. Sokat jártunk a kiállítóterem környékén, ahol ez a Smeg sütő állt, és azonnal beleszerettünk. Minden egyes alkalommal, amikor arra jártunk, orrunkat az üveghez tapasztva bámultuk és csodáltuk.

Funkcionalitás és szépség egyszerre, ami ebben a sütőben megtestesül. Jött velünk a házba. Alapdarab, nagyban meghatározza majd a konyha-étkező terének hangulatát.

A másik fő meghatározó elem a házban egy orgona mintás tapéta lett. tudtuk hogy kell majd valami virágminta, ami a frivolságot és a nőiességet adja, és fel voltam rá készülve, hogy ahogyan magamat ismerem, jó sokáig fogom keresgélni a tökéletes tapétát.

Nem így lett. Anita barátnőmnek segédkeztem lakberendezésileg, amikor elvittem őt egy tapétaboltba. Többségében svéd tapétákat árulnak, és van közöttük néhány igen figyelemre méltó darab. Érdemes benézni hozzájuk!

Az első katalógusban, ami a kezembe került, megtaláltam ezt a tapétát:

Flasterbo 1424

Nem is kerestem tovább, annyira biztos voltam benne, hogy hozzánk ennél jobbat nem találnék. Lila orgona, és úgy néz ki, mintha kézzel festették volna. Szokatlan, nőies és van benne valami megnyugtató.

Beleszerettünk mindketten. Így lett az előszoba-konyha-étkező hármasa ezzel a tapétával borítva. De ez már egy másik poszt témája.....