A házban első teendőink egyike volt kipakolni a pincét. Jó nagy pincénk van, de amíg tele van lommal, semmire sem használható. Első körben felhordtunk mindent a felszínre, majd elkezdtük a szelektálást, elajándékozni, kidobni, megtartani kupacokat gyártva.
A pince sok kidobnivaló kacatot és pár igazán izgalmas kincset rejtegetett. A kincs kategóriába soroltam a tipikusan hetvenes évekbeli csillár darabjaként működő üveg lámpabúrákat. Értéktelen kacat egyébként, de mégis, lámpabúraként van benne fantázia.
Pont két darab szóló lámpát kerestünk a konyhába, amolyan filigrán belógósat. Kit érdekel, hogy ez egy csillár része? Ki mondta, hogy ezekből nem lehet egy teljesen egyedi, különleges lámpát csinálni? Pont olyat, ami nekünk a konyhába kell.
Rendeltünk a Tilkától csodaszép, színes textilkábeleket, mert az a terv, hogy ilyen szépségekre szeretnénk feltenni a lámpáinkat. A villanyszerelő, amikor kezébe vette a kábelt, szemmelsímogatva azt, csak annyit mondott: 30 éve nem fogtam kezembe ilyesmit.
kábelek a sorsukra várva
Lényeg, hogy kitaláltuk, legyen ez a búra egy erdőzöld színű textilkábellel összekombinálva, és már készen is van a trendi konyhavilágítás.
Az összeállításnál azonban több probléma is akadt. Kiderült, hogy az egyébként igazán szép porcelán foglalat nem tartja meg a lámpaernyőt. (közben kiderült, hogy bár amit mi rendeltünk, az nem búrához való, valójában kapható búrához való foglalat is a Tilkánál, csak én ezt most jól benéztem.)
Vettünk tehát a Praktikerben fém foglalatot hát, amit itthon lefújtam elefántcsont színűre. Aztán jött a következő probléma. Elfelejtettem mennyezeti rózsát rendelni, tudjátok, ami eltakarja a villanyvezetékek csatlakozását a plafonon. Gyorsan keresgélni kezdtem a Tilka honlapján, hogy mit kínálnak. Nagy csalódás volt, hogy semmi értékelhetőt. Pedig tényleg annyira gyönyörűek a kábeleik, a porcelán foglalatok, amiket árulnak! Ezekhez képest, az összes mennyezeti rózsájuk gagyi, nem ütik meg a várt színvonalat.
Vasárnap volt, hétfőre vártuk a villanyszerelőket, gyorsan ki kellett találni valamit. A műanyag szar, amiket a barkácsboltokban árulnak, szóba sem jöhetett. Tudtuk, hogy valami olyasmi kell, amiről senki nem gondolná, hogy mi volt eredetileg, megfelel a célnak, kecses a formája és jól alakítható.
Végül, a Tesco konyha részlegén bukkantunk a megoldásra. Kotyogós kávéfőzőbe való kávéfilter alkatrész. Leárazva.
A filterrészt kiütöttem egy célszerszámmal, a lyukat a végén kitágítottam annyira, hogy épp átférjen rajta a textilkábel, majd lefújtam a már említett elefáncsont színű sprayfestékkel.
Így került fel a mennyezetre a régi csilláralkatrész,(0 forint) a szupermenő textilkábel (1600 Ft/2méter+ a foglalat 800 Ft) és a kotyogósba való kávéfilter ( 480 Ft). Dizájnerlámpa, á la kicsiház.
Mit szóltok hozzá? Koppintjátok?
A végeredmény fotóit Balogh Orsi készítette
