Kicsi Ház

Az elmúlt két és fél évben, mióta blogolok, az volt a mániám, hogy csak saját munkáimról posztolok a blogomon, csak arról írok, amit magam készítek, magam tervezek, én valósítok meg. Eléggé megalomán hozzáállás, nem?

Úgy döntöttem, változtatok ezen, mert van van egy csomó dolog, amit meg szeretnék mutatni nektek. Az írásaim és bútoraim ugyanis mindig külső hatások alapján születnek: mindig inspirál valami.  Befolyásolnak a külföldi trendek, az utazások, az új élmények, de megihlet egy-egy szép fotó, egy szín, és nagyon sokszor, talán legtöbbször valamilyen különleges dizájner darab.

Attól ugyanis, hogy  képes vagyok dolgokat itthon összerakni, fabrikálni, alakítgatni, még maximálisan lenyűgöz és heves nyálcsorgatást idéz elő, ha szép (és persze marha drága) dolgokat nézegethetek.

Azon kívül, hogy elkezdek az adott tárgyra vágyni, meg is tud ihletni. Ötleteket ad, irányt mutat egy-egy komolyabb alkotás. Egyszóval, azt tanácsolnám ezzel a poszttal, hogy nem kell mindig az árcédulán elszörnyedve elhúzni a csíkot vagy elfordítani a fejet. Alaposan nézzünk meg mindent inkább és gondoljuk ki, hogyan adaptálhatjuk a látottakat a saját verziónk szerint!

Szerintem, most az egyik legdurvább addikciót kiváltó dizájner márka a dán Hay. Csak nemrég ismertem meg őket, de abszolút rajongó lettem. Órákig nézegettem a honlapjukat és éreztem, ahogy felpezsdül a vérem: a formák, a színek, a fotók megfogtak, lenyűgöztek és hihetetlen inspirációt adtak. Az tuti, hogy a hálószobánkat ebben a stílusban rendezem be!

Egy biztos, a hatást, amit kiváltottak bennem, ki kell élnem valamin.

Addig is, nézzétek ezeket az egyszerű, puritán formákat, a nagyszerű ötleteket, fotókat, de leginkább a színeket. A színeket, a színeket a színeket!!!!!

A fenti lenyűgözően inspiratív fotók mentén lett a hálószobánk első bútora (a matracon kívül) ez az asztalka:

Nektek van kedvenc dizájn cuccotok?

forrás

A fiaim elég gyorsan beleszocializálódtak abba, hogy anya a szerelmétől mindig kap virágot. Hol csak egy szálat, máskor meg egy szép nagy csokrot. Hamar megtanulták, hogy anyát ilyen apró figyelmességekkel boldoggá lehet tenni, és most már a nagybevásárlásról is virágcsokorral jönnek haza, vagy az esti sétáról, hátradugott kezükben szorongatott kis vadvirágokkal érkeznek boldogan. A legjobb az egészben látni az örömöt a szemükben, az örömöt, hogy örömet okoznak.

Az új házba tárgyak nélkül érkeztünk, így vázának is híján voltunk. Poharakba, vizeskancsókba raktam a kicsi és nagy csokrokat, de ennek a szedett-vedettségnek mostanra véget akartam vetni.

Mosogatás közben jött a gondolat, hogy a szép formájú üvegeimet fel is használhatnám, felturbózva, kicsinosítva.

És lőn. A gondolat projekté válását egy festékbolti látogatás is segítette, amikor rátaláltam egy csodálatos, réz színű sprayfestékre, aminek az árnyalata pontosan egyezik a Tom Dixon lámpánk árnyalatával. Imádom ezt a festéket! Mióta kézbe kaptam, csak fújom és fújom és nemsokára megyek egy újabb adagért.

Szóval, a váza kialakulásában szerepet vállal egy különleges, öblös formájú befőttesüveg (savanyúság volt benne), réz színű sprayfesték, egy csomag gyöngy, valamint ragasztópisztoly és egy fogó.

Az üveget megtisztítottam, majd a gyöngyöket a fogó segítségével elkezdtem felragasztgatni. Kell a fogó, mert a gyöngyök kicsik, a ragasztópisztoly meg veszélyes jószág, komoly égési sérüléseket tud okozni! Szóval, a fogó a munkát megkönnyíti, és biztonságossá is teszi.

Apránként felragasztgattam a gyöngyöket. Pepecs munka volt.

Amikor felragasztottam az összes gyöngyöt, letisztogattam az üvegről az esetlegesen megmaradt ragasztó-hálókat (ilyenek maradnak, ahogy nyúlik a megolvadt ragasztó) és a műhelyben lefújtam az üveget. Technikáról bővebben itt olvashattok.

Mondom, egyszerűen imádom ezt a színt! Döbbenetes átalakításokra képes.

Ami pedig plusz egy extra ötlet ebben a posztban: átlátszó vázát termésekkel, zöldségekkel is izgalmassá tehettek. Én például, kelbimbót tettem egy teljesen szimpla kis vázába, amitől rögtön más hangulata lesz.

Nálatok van virág az asztalon?

ui: Ezt az anyagot a hamarosan megjelenő Pink női online magazinban is megnézhetitek majd!

A fotókat Balogh Orsi készítette.

A hideg zsíroldóval nem vagyok túl nagy barátságban. Egyszer, lefolyt a konyhapolcomról, és megmarta a festéket a falon. A költözködéskor lemarta a bőrt a kezemről. Kemény cucc. Amihez hozzáér, ott semmi sem marad. Ezért jó arra, hogy tükröt öregítsünk vele.

Ez a projekt nem saját ötlet, régóta kering az interneten. Az Anthropologie árult ilyen tükröt pár éve, nagyon sok pénzért, így sok amerikai blogger megpróbálkozott valamilyen formában lekoppintani a dizájnt.

Ahogyan az én egyik kedvenc amerikai DIY bloggerem is, Mandy. Ajánlom a blogját, a lány döbbenetesen kreatív és elképesztő dolgokat művel! Mostanában, például szobaátalakítást lehet nyerni nála, melyet nagy cégek szponzorálnak.

Meg is ragadom az alkalmat, hogy ha esetleg nagy barkács, dekor, vagy festékgyártó cégek marketingesei olvasnák a blogomat, akkor, khmmm, khmm, itt vagyok, és én is szeretnék ilyen átalakításokat csinálni, ha lenne rá szponzor...... Igen, igen, ó igen!

De térjünk vissza a tükörre. Az én magyar verzióm Anita barátnőmnek készült, egy régi, kicsit kopott tükörből a képen látható, szintén újjászületésre váró asztalkához.

Anitának már készítettem komódot, és most ezt a stílust követve, átalakítottam a régi tükrét.

Annak ellenére, hogy a tükröt textillel vonom be, a keretet le kell csiszolni és le is festettem, mert a textil alatt átlátszódhat az eredeti szín.

Miután ezzel megvoltam, kiszedegettem a szögeket a tükör hátlapját takaró falapból. így már hozzáfértem a tükörhöz.

Ekkor, szokásommal ellentétben, gumikesztyűt húztam.A zsíroldó tényleg mindent lemar és semmi kedvem nem volt sebes kezet ápolni. Szóval most TÉNYLEG kell a gumikesztyű (és abból is a vastagabb, mert nekem ezt a vékonyat is kimarta a szer)

Ráfújtam a zsíroldót a hátlapra. Hagytam húsz percig pihenni, majd egy ronggyal, erőteljesen dörgölő mozdulatokkal, eltávolítottam a foncsort (foncsor????).

Ezután nekiláttam a dekupázsolásnak. Kivágtam a megfelelő méretű textildarabokat, és az előzőleg ragasztóval bekent felületre rásimítottam a darabokat. Ezután a tetejére is kentem a ragasztóból.

A sarkokat bevágtam, úgy jobban simul:

Az íves részeket kicsit nehezebb dekupázsolni gyűrődésmentesen, itt a kárpitozásnál tanult technikát használtam, azaz bevagdostam az anyagot és úgy simítottam rá a keretre.

A maradék anyagot, szigorúan a száradás után, a tükörkeret szélén, éles eszközzel levágtam.

A fa hátlapot pedig óvatos duhajként, szögelés helyett, tűzőgéppel tűztem vissza:

Elkészült a tükör. Ígérem, megmutatom azt is, amikor a végleges helyén lesz.

Ha pedig szép anyagokat kerestek dekupázsoláshoz, akár egy ilyen projekthez, akár máshoz, nézzetek szét a Rusztik Home textiljei között!

Sőt, ha ügyesek vagytok meg is nyerhetitek a szükséges anyagot, annyit kell csak tennetek, hogy kommentben írjátok meg, mihez használnátok fel a nyereményt. Jó ajánlat? Szerintem ki ne hagyjátok!

Zsűritag lettem egy nőknek szóló kreatív versenyen. A játékot a Vidéki Otthon blog szerzője, Móni szervezte, és a minél igazságosabb elbírálás érdekében, felállított egy szakmainak is nevezhető zsűrit. Én leszek az egyik tag.

Nagyon, de nagyon szigorú leszek. Ha neveztek, jó ha tudjátok, nálam mi a nyerő.

Egyre többen vágnak bele az otthoni barkácsolásba, saját kezű dekorálásba, bútorok felújításába, átalakításába. Néhányan talán pont az én inspirációim, tanácsaim alapján.

Kreatívan alkotni jó, sőt lelkesítő, de nem mindegy, hogy mire pazaroljuk szánjuk az időt. Fogadjatok el tőlem pár ötletet, meglátást, mielőtt nekiláttok a munkának, leginkább azért, mert én szigorúan ezen elvek mentén fogok szavazni a pályaművekre.

1. Jó alapok

Ahogy a főzésben sem mindegy, hogy milyen alapanyagokból főzünk, úgy a bútorátalakítás sikerének kulcsa is a jó választás. Vacak forma, jellegtelen külalak vagy silány anyag nem érdemel ráfordított időt és pénzt! Hogy vulgárisan de annál érthetőbben fejezzem ki magam:szarból nem lehet várat építeni. Ebben az a nehéz, hogy régi vacaknak tűnő reménységekben meglássátok a lehetőséget, a csodát úgy, hogy közben kikerüljétek a valóban vacak és semmire sem jó szemetet.

Vigyázzatok arra is, hogy jól mérjétek fel a munka nehézségét, mert nagy fába vágni a fejszét rendkívül kiábrándító és hosszú távra kedvet szegő baki lehet.

Mutatok néhány példát arra, hogy mikor kell a jó szem:

Szocreál cuccból sikkes komód. A szocreál újragondolva jó!

Egy szokványos és unalmas darab, funkciót váltva alakulhat át:

Ugyanez a kredenc gyerekszobai tárolóként:

A szép darabok akkor is értékesek, ha épp "tüzifa-állapotban" vannak. A tradicionális, szép darabok megérik a sok munkát és fáradozást akkor is, ha nem lehet őket eredeti állapotukban visszaállítani. Mérd fel az erőd és úgy vágj bele!

2. Egyedi ötlet

Találj ki valami olyat, amit előtted még senki. Csinálj valami meglepőt, nem baj, ha egyszerű. Az egyszerű ötlet a legnagyszerűbb ötlet mindig! Értelmezz újra már látott ötletet, adj egyediséget a munkádnak!

Bármiből lehet bármi, nézzétek:

Akár, kaspóból, akár dobozokból........

3. Ügyelj a részletekre!

Pikáns kis apróságok, ötletes kiegészítők, merész párosítások. No és igényes kivitelezés. Ettől lesz egy projekt egyedi, figyelemfelkeltő. Az ördög mindig a részletekben rejlik. Every detail is a Universe!

Használj különleges bútorgombokat, vagy éppen nem szokványos technikát.

A bútor pedig belül sem elhanyagolandó!

És végül az utolsó tanácsom, ami pedig egyben a legfontosabb is:

A kreativitás nem ér semmit, ha nem párosul szépérzékkel, jó ízléssel!

Fogadjátok meg a tanácsokat, alkossatok, legyetek ügyesek és nevezzetek be!

Részletek itt.

Aki pedig nem ér rá kreatívkodni, de szeretne találkozni velem, esetleg jótékonykodna beteg gyerekek javára, megteheti egy másik formában, egy másik oldalamat megismerve.

Az Élménykülönítmény felkérésére, jótékonysági edzést tartok a Margitszigeten, szeptember 20-án 18:30-tól. Hogy miért és hogyan, azt megtudhatjátok innen

http://www.facebook.com/events/415731815153670/

A jelentkezéssel egy napos exkluzív kicsiházas workshopot lehet nyerni!

A posztban bemutatott munkák saját munkák.

Mi köze van egy kartörésnek a nappalink berendezéséhez?

Valójában, nem akartuk mi még a nappalit berendezni. Szemlélni akartuk, érezni, hogy mit akar, megtalálni a bele való legszebb bútorokat, apránként kialakítani az egyéniségét.

De a nagyobbik fiam, a hatodik születésnapjára egy kerékpárt kapott. Másnap eltörte a felkarját, így három hét pihenőre ítélte a doktor. Három hét hiányzás az oviból, három hét újra otthon.

Kellett egy hely, ahol a fiam napközben pihenhet, és sürgősen vettünk egy tévét is, hogy nekem is legyen némi nyugtom, és haladjak a munkáimmal.

Gyorsan hoztunk az Ikeából egy kanapét, ami ugyan nem a legjobb ide, de úgy választottuk, hogy az átmeneti használat után, hosszú távon a tetőtéri irodában számolunk majd vele. A tévét is tenni kellett valamire, és mindezt pár óra alatt kellett megoldani.

Előhoztuk a könyveimet a pincéből. Kerestünk némi faanyagot a garázsban. Összetettük a fát és a könyveket, és pillanatok alatt elkészült az ideiglenes polc. Hirtelen lett nappalink!

Pedig nem is terveztük.......

egy kupac könyvvel kezdődött

aztán polc lett

a kanapét pokrócokkal szabtuk testhez.