Vannak olyan témák,melyek bárhol, bármikor képesek borzolni a kedélyeket. Jó kis cupákos, velős csontként lehet rajtuk rágódni, meg ölre menni. Mindenki osztja az észt és tudja a tutit. azt tudjuk, hogy ilyen téma a foci, a politika, no meg a szülés.  És ami engem meglepett, hogy gy tűnik, a lakberendezés is ilyen. Az ízlés annyira szubjektív, hogy nehéz megtalálni azt, ami mindenkinek tetszik.

Pár hete, feltettem egy fotót a nappalinkról a blog facebook oldalára, azzal a kérdéssel, hogy szerintetek fessem a padlót, vagy ne fessem? Fél nap alatt 208 komment érkezett, egészen meglepően indulatos reakciókkal. Nos. Elgondolkodtam rajtuk. Mérlegeltem a pro és kontra érveket, de őszintén szólva, csak az érdekelt, hogy nekünk ez tetszeni fog, vagy sem?
Számomra az igazi kérdés nem az volt, hogy fessem-e vagy sem azt a bizonyos padlót, sokkal inkább az érdekelt, hogy vajon mivel érdemes hozzányúlni, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Hogyan oldjuk meg, hogy a padló ne legyen fényes, amikor pedig az összes padlóra való festék magas fényű? Hogyan lesz tartós, és hogyan nem sárgul be az egész a lakktól?

Biztos voltam benne, hogy ezt szakember fogja csinálni, a garantált, tökéletes végeredményért. Innen ugyanis nincs visszaút. A festéket már nehéz visszaszedni. Nem gondolhatom meg magam és nem szúrhatom el.

Alapos utánajárással végül eldöntöttem: bútorra való vizes bázisú alapozófestéket kevertettem színre (a fadeszka-plafon és az átjáró színével megegyezőre), mert az mindig tökéletesen matt.  Három rétegben az kerül a padlóra, majd arra jön a vizes bázisú parkettalakk. Mindenképpen vizes bázisú, mert a kérdezősködésem alapján azt tudtam meg, hogy a lakkbenzines parkettalakk hajlamos az undorító módon való besárgulásra.

Megvolt a festék, jöttek a szakemberek és két nap alatt elkészült a nappali új padlója.

Pont az történt, amire számítottam: ahogyan a plafon átfestése, úgy a padló világos színe is tágítja a teret. A világos szín szinte szórja az ablakokon bejövő fényt, így még naposabbá téve a hangulatot. Hangsúlyt kapott a fal, és a parkettaszegő. Letisztult és elegáns.

Tudom, hogy kényes, de én azt is láttam, hogy a sötétre pácolt padló is nagyon kényes volt, kár is tagadni. Valószínűleg, hamar karcos lesz majd a kisautó-tologatástól, de ez meg csak patinát ad neki, egyszóval, ez az ellenérv sem nyomott a latban. Szeretem viszont a sötét falakat, mert mélységet és melegséget ad a szobának, ehhez viszont már tényleg túl sötét volt  a padló. Úgyhogy megtettem. És nem bántam meg, mert én már látom, hogy mihez fog ez passzolni.........folyt. köv. tehát. Olvasni fogjátok?