Kicsi Ház

Készül az új blog-arculat (jippi-jippi-jé) és ebből kifolyólag, három napja folyamatosan mentegetem le a régi posztjaimat. ezeket a régi posztokat olvasva, néha sokkolt, hogy mennyit dolgoztam, főként olyan dolgokon, amiket inkább szakemberre kellett volna bíznom. Rengeteg, de tényleg, elképesztően sok időm ment el arra, hogy magam kezeltem le a padlás fagerendáit,és a tetőtéri ablakok oldalborítását rovarölővel és favédő szerrel, hogy magam festettem újra az összes ablakunkat, sőt a beltéri ajtókat is, én festettem a fürdőszobai lambériát, a lépcsőnket, a konyhabútort, de még a hálószobánk padlóját is.

Őszintén bevallom nektek, ezek sokszor kényszer szülte munkák voltak, nem mindig örömteli alkotás.

Itt ebben a házban most egészen más a helyzet. Nem festek ablakot, ajtót, padlót, zsalugátert, gerendákat. Nincs mesterek helyetti munka, főleg, hogy fantasztikus kis brigádunk van, így csak azt csinálom meg, ami valóban örömöt okoz, és ami igazán kreatív alkotás.

Ezért, a lépcsőnket most nem én festettem. Pedig csináltam már ilyet, nem is egyszer, de most olyan jó volt csak az instrukciókat kiadni! A járólap szürkéje került a gipszkarton fellépőkre, valamint a lépcsőfokokra. A lépcsőfokok elejére díszlécet tetettem, kiszilózva a réseket, a fellépők elejére pedig hálót, ami összefogja az illesztéseket és ami a festéket is jobban a helyén tartja. Így valahogy, ezzel a színnel sokkal elegánsabb lett az egész.

Ezután jött a vicces rész, amit megtartottam magamnak, illetve magunknak. Szeretek a szerelmemmel barkácsolni, tevékenyen alakítani az otthonunkat, majd a jól végzett munka örömén osztozkodni. Munka közben álmodozunk, beszélgetünk és ......nagyon sok csokit eszünk.

A hétvégén megvalósítottuk a nagy lépcsőtuning ötletemet, méghozzá a korlátot pofoztuk ki kissé. Az eredeti fémhuzalok nagyon ridegnek hatottak és csúnyák is voltak. Valami szebbre, jobb fogásúra és színesebbre vágytam.

Nyáron kattantam rá a Tilkára, akik textilkábeleket árulnak, szebbnél-szebb színekben. Addiktív a cucc, én már nem is tudok lámpát elképzelni Tilka nélkül!

Úgy gondoltam, ez a kábel, elég tömör a benne lévő vezeték miatt, elég szép és színes a rajta lévő textil-bevonat miatt, és elég különleges, mert nem túl sokan használják nem elektromos-áram vezetési céllal. Ugyanazokat a színeket használtam, amit az irodai világításnál, amit hamarosan jobban meg is mutatok.

Elmentünk tehát a Praktikerbe, vettünk pár sodronyfeszítőt, bilincset, és egy új csípőfogót, mert már megint elhagytam valahol egyet.

fontos eszközök :-)

a bilincs

a sodronyfeszítő. ennyire szét kell csavarni. a végén meg összetekerni.

Először beakasztottuk a helyükre a sodronyfeszítőt, majdnem teljesen szétcsavarozva (három menetnyit hagytunk meg), majd amíg én húztam a kábelt, addig gyorsan rákerült a bilincs.

Ezután már csak a sodronyfeszítőt kellett meghúzni, hogy gitárhúr-szerűen kifeszüljenek a kábelek. Lépcsőtuning megoldva, jöhet a következő élvezetes feladat!

Így alakult át a feljáró a tetőtérbe:

"after" fotók: Balogh Orsi

Egyre jobban haladunk a tetőtér átalakításával, méghozzá úgy, hogy minden apró részletre figyelünk. Apránként mutatok majd képeket, de a teljesen kész végeredményt majd csak akkor, ha tökéletesen összeáll a kép. Hétvégén a lépcsőházban bütyköltünk, és így az is kezdi elnyerni a végleges formáját.

Tegnap viszont, ahogy a lépcsőház padlóját takarítottam, rájöttem, hogy mennyire utálom ezt a járólapot. A színét, a textúráját, meg egyáltalán, azt hogy járólap. Mivel úgyis a festékboltban volt dolgom, hirtelen felindulásból vettem negyed liter Otexet. Ez a tapadó alapozó egy csodaszer.

Ennek használatával lehet festeni laminált, fóliázott bútort, PVc-t, és csempét is. Tökéletes megoldás, ha unod a csempeburkolatot a konyhában vagy a fürdőszobában, de nem akartok bontni! Tökéletes, és az eredményhez képest, olcsó is.

Szóval, gondoltam, még van egy órám, míg a fiúk hazaérnek, hát gyorsan nekiesem ennek a vacak járólapnak. Alapos tisztítás után, a sarkoknál ecsettel, a többi részen hengerrel, felvittem ezt a fantasztikus alapozót. Majd nekiláttam szellőztetni....

A ronda barnás színű járólaptól fél óra alatt kezdtem megszabadulni

Másnap, ahogy az Otex megszáradt, felkentem a két rétegnyi színt, ami pontosan egyezik a lépcső színével. az így festett járólap kopásállóságáról egyelőre nincsenek tapasztalataim, de ez a helység nálunk alig használt, hiszen rögtön a lépcsőre lépünk. Viszont biztos vagyok benne, hogy fali csempét kezelnék ezzel a módszerrel, nincs semmi rizikó benne!

Mint látjátok, szinte újjászületett a belépőnk, mindezt pedig jócskán tízezer forint alatt oldottam meg, és összesen egy órát foglalkoztam vele.

Az is biztosan feltűnt, hogy a lépcső sem úszta meg, hogy hozzá ne piszkáljunk, mert kapott ez is jócskán az átalakítási rohamból.

Ilyen volt:

Így alakul:

Hamarosan mutatok róla több képet is, mert igazán sokat változott!

A nagytakarítás valahogy mindig a káosz irányába vezet. Egy ideig. Aztán egyszer csak, a sok kis halomból, dobozból, kupacból és papírhegyből egyre kevesebb lesz, és rendeződnek a sorok: a káoszból apránként rend lesz.

Na mi most még ennél az utolsó stációnál tartunk, de már egy hete.

Ezért a hétvégénk most azzal telt, hogy a tetőtéri két szobából az egyikben, a gardróbban rendet tettünk, így mostanra ez a szoba 80%-os készültséggel büszkélkedhet. Hónapokig ez egy béna ruharaktár volt, bőröndökkel, dobozokkal, mintegy átmeneti szállás, átmeneti ruhatárolója. Most felszámoltuk az átmenetiséget: falak sötét színben pompáznak, ami szerintem erősíti a boudoir-jelleget, a padló viszont jó kontrasztként, hófehér. A két Ikea komód iszonyatos mennyiségű cuccot elrejt, az állványokon pedig vígan elvannak a vállfát igénylő ruháink.

Mivel szinte nincs függőleges fal ebben a szobában, szekrények elhelyezése teljesen  kizárt volt, de úgy voltunk vele, hogy valójában nem is akarjuk elrejteni a ruhákat, hiszen ez egy gardrób, és a jól látható ruhatár szinte már dekorációként hat. Ami még kell ebbe a szobába: egy kárpitozott pad, mondjuk valami hasonló, mint amit már egyszer csináltam,  kisebb tárolók az ablak alá a cipőknek, és egy hosszú függöny, amit két oldalt ugyan elkötök az állványok előtt, így a ruhák továbbra is láthatóak maradnak, de a sok textil további puhaságot adna a térnek. Szükség lesz még hangulatvilágításra, egy szép csillárra és pár apró tárolódobozra, melyek a komód tetején, nem csak tárolásra de díszítésre is alkalmasak lehetnek.

Jó hosszú a lista, mégis, jelenleg úgy tűnik, a gardrób, a reggeli készülődés szentélye áll legközelebb a "kész" állapothoz az egész házban. (előzmény itt)

A tetőtér másik fele még nincs ilyen jó állapotban, főleg hogy csúszott egy kis malőr a számításaimba. Üveg asztallapot terveztem az irodába, amit telefonon rendeltem meg, alaposan körülírva, hogy mi lesz a funkciója az üveglapnak. Ehhez képest, életveszélyesen vékony üveglapok érkeztek, nemhogy a monitort nem merjük rátenni, de már a puszta látványa is félelmet kelt bennem. Mindig elkövetem azt a hibát, hogy megbízom a szakemberek tudásában, és naivan azt hiszem, hogy ők okosabbak mint én.

Most várjuk a másfél centis, edzett üveglapokat, melyekre már maximális biztonsággal pakolhatunk.

A padló viszont impozáns, tágítja a teret és növeli a fényt. Teljesen megváltoztatja a szoba hangulatát! (előzmény itt)

Hátra van még a villanyszerelés, ami nagyon sokat számít majd a végeredménynél, és jó pár hét, mire megérkeznek a külföldről rendelt székek is. Sok-sok festés is vár rám: az Ikeában most nagyon olcsón, 2490 Ft-ért vettünk éjjeliszekrényeket, melyek az oszlopok között lesznek a tárolók. Fehérre festve. Fehérre kell még festenem az 1500 Ft-os asztallábakat, és egy, most Family kártyára akciós laptopasztalt.

De még így is messze leszünk a tökéletes végeredménytől, hiszen ide elég sok kiegészítő kell, melyek a végső hangulatot adják. Képek, dísztárgyak, egy-egy régi bútor, asztali és állólámpák, párnák és takarók. Viszont, hétvégére már itt is rend lesz. Remélem.