HTML


A DIY blogger fiaskója

2012.09.03. 12:23 Szentgyörgyi Kata

Előfordul, hogy az ember lánya túlbonyolítja az egyszerű dolgokat. Megnehezíti az amúgy könnyű dolgát. Vakvágányra fut és elbukik. Ez még egy DIY bloggerrel is megtörténik néha. Jó néhány felesleges munkaórával, feleslegesen kifizetett anyagköltséggel tanulja meg, hogy sokszor az egyszerű megoldás a jó megoldás.

Még a tapétázás idején történt, hogy egy napon, kitaláltam, hogy szeretném az étkező és a nappali közötti átjárót valahogyan feltuningolni, dekorálni, a környezetbe illőbbé tenni. Az tök egyértelmű volt, hogy át lesz festve. De ennyivel nem értem be. akartam még valami pluszt. Nem tudom pontosan mi zavart, de az átjárót nem éreztem kompetensnek ebben a térben.

nappalietkezo_kezdet_1.jpg

Arra gondoltam, hogy a díszléces megoldás itt is segíthet. Mivel nem kaptam elég vastag díszléceket, egy képkeret lécet és egy dekorlécet akartam kombinálni. Elkezdtem kirakni és felmérni a mintát. Aztán passzítani a léceket és minden lécet az illesztésnél gérbe  vágtam, paszítottam. Méricskéltem, fűrészeltem, izzadtam. A lécek nem voltak elég hosszúak, így még toldanom is kellett. Ez még több méricskélést, vágást és izzadást jelentett.

átjáró1.jpg

De a lécek saját ferdeségük miatt elferdültek az átjárón. Csavarodtak, tekeredtek és nagyon rondán néztek ki. Estére leszedtem, amit nappal csináltam, visszacsiszolva az átjáró felületéről a ragasztót.

Elment egy napom, hiábavaló munkával. Sírtam. Kedvesem reggel felvázolta, hogy szerinte milyen osztásokat kellene csinálnom úgy, hogy véletlenül se legyen szükség kitoldásra. Úgy könnyebb lesz.

Könnyebb is volt, jobban haladtam, kevesebbet izzadtam de még mindig sokat fűrészeltem és még többet méricskéltem. Teltek az órák. Készültek a kazetták az átjáróra. Ragasztópisztollyal ragasztgattam a léceket az átjáróra. Ez azért jó, mert a forró ragasztó azonnal odafogja  a függőleges felületre a léceket, így azok nem csúszkálnak el.

átjáró_második nap.jpg

Viszont, cserébe nagyon de nagyon nehéz visszaszedni őket........Merthogy estére megint ott tartottam, ahol két nappal ezelőtt: a látvány valahogy nem volt jó. A gérbevágás tökéletes volt, a kivitelezés is alakult, de az összkép nem volt valahogy harmonikus. Két órán keresztül szedtem vissza a rohadt léceket az átjáróról.

Itt tartottam a harmadik napon:

átjáró_harmadik nap.jpg

Sírtam, hisztiztem, futottam két órát éjfélkor az esőben.

Kedvesem nyugtatott: hétvégén kitaláljuk, mi legyen az átjáróval és majd együtt megcsináljuk.

Végül a legjobb megoldást választottunk: nem raktunk fel díszlécet. Nem készítettünk kazettákat. Csak kiszedtük a középső polcelemet, így gyakorlatilag nagyobbá tettük az átjárót. Ennyi. Ezután pedig a mennyezettel megegyező színt kapott. És így már tökéletesen illik a térbe. Pont valami ilyesmire gondoltam.

átjárómost1.jpg

átjárómost2.jpg

átjárómost3_1.jpg

4 komment

Címkék: történet felújítás lakberendezés festés DIY ékező

Mitől jó egy blog?

2012.08.23. 14:50 Szentgyörgyi Kata

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én akkor olvasok egy blogot rendszeresen, ha érdekel a témája, ha szépek a képek, ha jók az ötletek, ha tetszik az írások stílusa, ha inspirál, ha érdekes  információt nyújt, ha felvidít, ha álmodozásra késztet, vagy egyszerűen csak kikapcsol. Blogtól függetlenül. A legfontosabb kedvtelési szempont pedig számomra az, ha egy blog hiteles.

Hitelességet megszerezni, azon túl pedig egyfajta véleményformáló erővé válni nagyon nehéz, ugyanakkor egy pillanat alatt el is lehet bukni azt!

Abban reménykedem, hogy a Kicsi Ház már szerzett némi hitelt nálatok. Talán azt is elmondhatom, hogy meghallgatjátok és elfogadjátok a véleményem bizonyos témákban, úgymint lakberendezés, bútorátalakítás, barkácsolás, styling.

Éppen ezért, abban is reménykedem, hogy el tudjátok fogadni azt a tényt, hogy a Kicsi Ház blog változik, ahogy egyébként én pedig fejlődöm a blogolással töltött idő során. Azt hiszem, meg lehet rekedni egy bizonyos szinten, de az nem visz előre. Én pedig nem vagyok az az egy helyben toporgós típus.

Folyton kutatok, keresem az új inspirációt, figyelem a trendeket és a bútorok felújítása kapcsán is újabb és újabb tapasztalatokat gyűjtök. Mindezt azért, hogy aztán az új ismereteimet, mindazt amit látok-hallok és amikből aztán építkezem, megosszam veletek.

Most olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy egészen kivételes dolgokat tanulhatok, közelebb kerülhetek s megfigyelhetek olyan márkákat, termékeket, amiket eddig csak messziről csodálhattam, és amelyek feltétlenül új dolgokra inspirálnak, amelyek formálják az ízlésemet és a látásmódomat, leginkább a saját munkámmal kapcsolatban.

A régi blogon a fotóm alatt az Oscar Wild idézet jól mutatta, hogy mi az ami fontos nekem: Élni a lehetőséggel, és lehetőséget adni. Azt hiszem attól válnék teljesen hiteltelenné, ha most nem élnék a lehetőségeimmel, csak azért mert azok jobbak, mint amilyenről valaha is álmodtam.

Miért írom le mindezt?

Mert nem akarom, hogy azt gondoljátok, most már nem lesznek jó ötletek. Hogy már nem lesznek izgalmas bútorátalakítások. Hogy nem lesznek inspiráló barkácstippek.

Mert lesznek!

De lesz mellette más is. Ami eddig nem volt. Olyan nagy baj ez? Más leszek én ettől? Feldolgozhatatlan a változás? Baj az, ha nem csak szuperolcsó ötleteket mutatok meg nektek?

Engedjétek, hogy mixeljem a kettőt és meglátjátok, ti is sokat fogtok tanulni belőle.

Ha nyitva tartjátok a szemeteket és a szíveteket.

7 komment

Címkék: blog bemutatkozás történet

Alapdarabok

2012.08.20. 08:26 Szentgyörgyi Kata

Amikor elkezdtük tervezgetni a házat, megegyeztünk abban, hogy csak szemnek és szívnek kedves tárgyakkal vesszük majd körbe magunkat. Azt gondoltuk, hogy legyen minden egyes berendezési tételnek története, fűződjön hozzájuk valamilyen jó emlék.

Igyekszünk is majd ezt betartani.

Nem veszünk semmit ideiglenesen, azért mert most nincs és azonnal kell, nem hozunk be semmit, ami nem örök darab. Elvetemültek vagyunk, az esztétikai szempontok majdnem fontosabbak a praktikumnál.

De nem minden esetben. Az első darab, ami a házba kerül, egy klasszikus angol stílusú sütő, ennél praktikusabbat el sem lehet képzelni. De szebbet sem nagyon. Sokat jártunk a kiállítóterem környékén, ahol ez a Smeg sütő állt, és azonnal beleszerettünk. Minden egyes alkalommal, amikor arra jártunk, orrunkat az üveghez tapasztva bámultuk és csodáltuk.

SMEG CS19P-6(1).jpg

Funkcionalitás és szépség egyszerre, ami ebben a sütőben megtestesül. Jött velünk a házba. Alapdarab, nagyban meghatározza majd a konyha-étkező terének hangulatát.

süto2.jpg

A másik fő meghatározó elem a házban egy orgona mintás tapéta lett. tudtuk hogy kell majd valami virágminta, ami a frivolságot és a nőiességet adja, és fel voltam rá készülve, hogy ahogyan magamat ismerem, jó sokáig fogom keresgélni a tökéletes tapétát.

Nem így lett. Anita barátnőmnek segédkeztem lakberendezésileg, amikor elvittem őt egy tapétaboltba. Többségében svéd tapétákat árulnak, és van közöttük néhány igen figyelemre méltó darab. Érdemes benézni hozzájuk!

Az első katalógusban, ami a kezembe került, megtaláltam ezt a tapétát:

tapéta_1.jpg

Flasterbo 1424

Nem is kerestem tovább, annyira biztos voltam benne, hogy hozzánk ennél jobbat nem találnék. Lila orgona, és úgy néz ki, mintha kézzel festették volna. Szokatlan, nőies és van benne valami megnyugtató.

Beleszerettünk mindketten. Így lett az előszoba-konyha-étkező hármasa ezzel a tapétával borítva. De ez már egy másik poszt témája.....

9 komment

Címkék: történet konyha felújítás otthon lakberendezés előszoba otthonteremtés

Az én váram

2012.08.16. 19:36 Szentgyörgyi Kata

Ha majd ennek a posztnak az elolvasása után azt gondoljátok, hogy micsoda egy mázlista szemét ribanc vagyok, hát jól gondoljátok. Olykor már magam is irigylem magamat. Kaptam egy hatalmas házat a szerelmemtől és hozzá korlátlan hatalmat.
Ebben a házban azt csinálok, amit csak akarok. Amit nem szégyellek. Amire csak vágyom. Pár  kikötés azért van: a végeredmény legyen csodaszép, harmonikus, és nagyon különleges.

De tovább is van: a kedvesem nem az a "csináljamitakarszdeengemhagyjálkibelőle" és nem is a "jóleszazúgyismitvacakolunkannyit", de még csak nem is a "szerintemezbénasokkaljobbleneha" típusú kibic, hanem komoly szépérzékkel megáldott szakmabeli, akivel együtt tervezgetni és kreatívkodni maga az álom. Ért hozzá, azonnal kiszúrja a szépet és mindent meg is ad azért, hogy szemnek tetsző dolgok vegyék körül.

És bibibí, az ízlésünk is azonos. Nem veszünk össze azon, hogy milyen színű legyen a fal, vagy lehet-e virágos a tapéta, de azon sem, akadunk fenn, ha fel kell szerelni egy polcot, mert megcsináljuk együtt. Totális mámor, nem?

A ház  tíz évvel ezelőtt, az akkori trenedknek megfelelő elképzelés alapján lett kialakítva, kissé neutrálisan, visszafogottan. Ahogy a belső tereket nézegettük, biztossá vált, hogy a tereknek szüksége lesz színekre, mintákra. Ez a ház nagyon másként fog kinézni, mint a régi házam, és nem azért, mert annyit változott az ízlésem, hanem azért, mert ez az otthon mást kíván.

Ha szánsz időt arra, hogy meghalld amit a falak súgnak neked, akkor érezni fogod, mi kell annak a bizonyos háznak/lakásnak/otthonnak/térnek. Mert a falak megsúgják és csendes szemlélődés után, teljesen egyértelművé is teszik, mire vágynak.

Persze, az áhított stílusba beletesszük a magunk ízlésvilágát: merész,  mégis konzervatív, kissé angolos mégis franciásan frivol, könnyeden klasszikus, rendezett eklektika ami ránk jellemző.

Mi fér majd ebbe bele?

Például brutálisan virágmintás tapéta. Sötét, ám vibráló színű falak, törtfehérrel és bézzsel enyhítve. Modern, formatervezett és klasszikus, antik bútorok keveredése. Váratlan fordulatok, poénok és sok sok szívnek kedves tárgy. A térrendezésben pedig két részre osztjuk a házat: a lenti közös terek és a felnőtt-gyerek hálószobák adnak egy egységet, a tetőtérben pedig kialakítunk egy szobányi gardróbot, egy "mosókonyhát", valamint egy felnőtt dolgozó-iroda teret, ahová nem titkoltan a gyerekzsivaj elöl is el lehet bújni.

El tudjátok képzelni?

Amivel most kezdünk: a nappali és az étkező terméskő falának lebontása. Szép volt, jó volt, de már nem illik a koncepcióba. Elszállt felette az idő, mennie kell. Kibontjuk még a térelválasztót a régi dolgozó-gardrób szobában, hogy legyen egy normális méretű szobája a fiúknak. Tapétázunk és festetünk, kívül-belül.

Végül apránként berendezkedünk. Nagyon jó móka lesz!

Alig várom és ti?

projekt1.jpg

projekt2.jpg

projekt3.jpg

projekt4.jpg

A munkából pedig a fiúk is kiveszik a részüket, a szobájukból kiszedett álfal szétszedésében segédkeznek épp:

projekt5.jpg

7 komment

Címkék: történet felújítás otthon otthonteremtés a nagy ház

Megint kezdődik

2012.08.14. 10:00 Szentgyörgyi Kata

Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni, de én valahogy mégis belelépek, és újra meg újra, egy felújítás kezdetén találom magam. Ez persze, nem panasz.

Egészen perverz módon szeretem a felújításokat. Ez a mostani pedig különösen izgalmasnak ígérkezik. A ház, amiben élni fogunk, egy gyönyörű sváb parasztház, melyet kedvesem, és akkori felesége újított fel a két kezével, tíz évvel ezelőtt. Úgy alakult a ház története, hogy a felújítás végére, már csak a feleség költözött be a házba, ő is átmenetileg, amíg a ház vevőre nem talál. Végül az áhított vevő sosem jött el, talán azért, mert ez a ház rám várt. Ránk.

Amikor először láttam, csak a szomorúságát és elhagyatottságát éreztem, és ezért meg is ijedtem a háztól. Apránként kezdtem benne látni azt, hogy ez a ház csak arra vár, hogy valaki életet leheljen bele és végre a magáénak érezze. Megnéztük párszor, és eldöntöttük: ez a ház tökéletes arra, hogy itt kezdjük el a közös életünket. Az én Kicsi Házam sem maradt gazda nélkül, ott már a volt feleség érzi otthon magát, s alakítgatja lassan a saját ízléséhez.

Mi pedig elkezdjük a munkát a Nagy Házban. Mivel az alapok tökéletesek, és mindenből a legjobb minőségűek, így a felújítás nehezebb és kevésbé örömteli részét megússzuk.Hátra van tehát a térformálás, a színek, hangulatok és a berendezés kialakítása. Így persze, van kötöttség is, a fal és padlóburkolatok, szobakialakítások maradnak. Lesz dolgunk így is elég. Sok-sok, örömteli munka, izgalmas projekt és ötlet, nekünk és nektek.

hall_kezdet.jpg

A hall, amiből a szobák nyílnak

nappalietkezo_kezdet.jpg

a nappaliból az étkező

nappali_kezdet.jpg

a nappali

nappali2_kezdet.jpg

ablakok a nappaliban

konyha_kezdet.jpg

a konyha

etkezo_kezdet.jpg

az étkező

haloszoba_kezdet.jpg

a hálószoba

fiúszoba_kezdet.jpg

a volt dolgozó-gardrób, a tervek szerint fiúszoba lesz

fürdoszoba_kezdet.jpg

fürdőszoba

lépcsház_kezdet.jpg

feljáró a tetőtérbe

lepcsohazhall.jpg

a tetőtéri "hall"

dolgozó_kezdet.jpg

ez lesz a dolgozónk

tetotereltér_kezdet.jpg

rálátás a leendő gardrób szobára

tetoterfurdo_kezdet.jpg

fürdőszoba a tetőtérben

10 komment

Címkék: történet felújítás otthon kicsi ház a nagy ház