HTML


Polcdísz, papírnehezék, vagy amit akartok

2013.01.24. 17:13 Szentgyörgyi Kata

Ha jól belegondolok, elképzelhető hogy nem vagyok teljesen normális. Nem tudom, hogy meddig tart még ez nálam, de azt hiszem, jelenleg  teljes "műanyagállat kattanásom" van. Szeretek velük játszani, a magam módján. Van itthon egy csomó, mert a fiúk lelkesen gyűjtötték őket, de mióta megy a Star Wars őrület, eléggé perifériára kerültek és megkaparintottam az összeset.

Elég sok poszt született már ebből.

Másfél éve, csináltam belőlük fiókgombot.

dínós fogantyú.jpg

Asztali lámpát a fiúknak

designlampa_1.jpg

Karácsonykor asztaldíszt

IMG_6972 LR_1.jpg

Legutóbb pedig nyakláncot

nyaklánc4_1.jpg

Most pedig polcdísz lett belőlük. Vagy papírnehezék. Vagy könyvtámasz. Úgy gondoltam, nem csak simán lefestem a lovat, hanem, hanem ráteszem valamilyen alapra, hogy teljesen átalakítsam a funkcióját és meglepően új formába hozzam Tudjátok, mint régen a nagyi nippjei a vitrinben, csak modern verzióban. Először arra gondoltam, kap egy fa alapot, de aztán valahogy bekeveredtem egy serleg és érmeboltba, és az eladó legnagyobb megrökönyödésére vettem egy serleg nélküli kupa alapot. (aztán meg még hármat)

Erre ragasztottam fel pillanatragasztóval a lovamat, majd kint, friss levegőn, de egy mozgatható falapra téve, lefújtam először alapozóval, majd a választott színnel a "szobromat". A száradási időre mindig beköltöztettem a lakásba a művet, mert a hidegben a sprayfesték tönkremegy, a kötőanyag elillan belőle és sosem szárad meg.

konyvtamasz.jpg

Most direkt valami izgalmas színt akartam, de ha maradok a bronz színnél, vagy egy fémes ezüstnél, akkor talán még "szoborszerűbb" a hatás.

lovasszobor1.jpg

lovasszobor2.jpg

Nálunk nagy sikere volt a lovasszobornak. Nem is tudom, mi lesz, ha a fiúk kinőnek a Star Wars korszakból.....

fotó: Balogh Orsi

3 komment

Címkék: ötlet dekoráció DIY sprayfestés

Ne próbáld meg otthon! 2. rész

2013.01.22. 11:38 Szentgyörgyi Kata

A tűzött ágyvég kárpitozásának izgalmas és lebilincselő története ma újabb részekkel bővül!

 Részletek az előző részek tartalmából:

"Régen, amikor futottam, egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy mi a legjobb a futásban. Akkor azt válaszoltam, hogy a jól végzett munka örömével abbahagyni. Pontosan ezt gondolom a kárpitozásról is."

"De. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy nekilátna, vessen magára. Én szóltam. Ez nem az a "kivágod, beteszed, megragasztod, áthúzod és már kész is, ugye milyen egyszerű?" projekt, ez kőkemény, tapasztalatot igénylő kárpitosmunka"

"Ez volt az a pont, ahol már sikítva nevettem, kissé megtépázott idegekkel, velőt rázóan. Pihentetnem kellett kicsit ezt a munkát, hogy pár napig felé sem nézve, rájöjjek, hogy mi a hiba."

A folytatásban megtudhatjátok, mit rontottam el már a legelején. A legeslegelején! Lehet kárörvendeni, szörnyülködni, vagy sajnálkozni, kinek-kinek vérmérséklete és habitusa szerint. Ebben a részben az is kiderül, hogy a kárpitozás bizony férfimunka, és hogy nincs kőbe vésett szabály, mert nem a módszer, hanem a végeredmény számít. Meg hogy tényleg jó abbahagyni, a jól végzett munka örömével.

Kezdhetjük?

Az ötödik napon, amikor végre újra a megkezdett munkára tudtam nézni, Peti, a mesterem rámutatott, hogy ezt bizony bontani kell. Teljesen. Akkor kicsit sírtam, majd nekiláttam leszedni a kárpitot, és a szivacsot a faanyagról.

A hiba az volt, hogy bár jól mértem ki a bejelöléseket, nem húztam végig az átlót, így egy csomó jelölésnél nem csináltam meg a furatokat, sem a fán, sem a szivacson. Így persze, hogy nem adta ki a mintát! Újrakezdtem tehát a jelölést és a lyukasztgatást. De előtt, lefűrészeltem a faanyagból még két sort. Csak úgy, mert megtehetem. Tudtam, hogy szívni fogok még így is eleget.

újrakezdés1-5.jpg

Amikor mindennel elkészültem, visszaragasztottam a szivacsot a helyére, és felraktam a kárpitot úgy, hogy figyelmesen beközepeztem.  A tűzést ugyanis mindig felülről és  középről kell kezdeni, kifelé, a szélek felé haladva!

A folytatással kapcsolatban volt némi elbizonytalanodásom, mert két kárpitos tanítómból kettő, kétfélét mondott, és voltak kibicek is, akik megint mást tanácsoltak. Ezért, felmérve saját korlátaimat, mind a gyakorlat, mind pedig a fizikai erő tekintetében, úgy döntöttem, hogy a hallottakból összerakom a magam verzióját, ami persze a leglassabb és legpepecselőbb verzió.

Ehhez első körben, a kifúrt lyukak mellé, beütöttem egy-egy szöget, mert ezek a szögek segítettek nekem később abban, hogy a zsinegeket jobban meg tudjam húzni.

lyuk.jpg

Majd elkezdtem a kárpitot úgy felrakni, hogy már kiadja a ráncolások és a gombok helyét, mint egy térkép, de a végső alakját még nem nyeri el. Nekem így átláthatóbb, és könnyebb volt a munka, hogy nem azonnal a gombozással kezdtem. A kárpitot egyébként is meg kell ölteni, a jelölések mellett két oldalról, nagyjából egy-egy centit ráhagyva, hiszen, a rombuszmintát majd így adja ki a végén.

Tehát, beöltöttem a zsineget, hogy ne kelljen minden jelölésnél újrafűzni, ezért egyszerre végigöltve egy sort, majd jó hosszú szálakat hagyva, elvágtam a zsineget. A lógó szárakat pedig, az alulról felszúrt két élű  tűbe (más néven dupla spicc)  fűzve átjuttattam a faanyag túloldalára. Az átbújtatott zsineget pedig úgy fixáltam ideiglenesen, hogy az anyag ne mozduljon el, hogy csúszó csomóval, plusz még egy rátett csomóval rögzítettem egy-egy szöget minden lyuknál. Így a gombozáshoz kialakult egy "térképem", plusz a kárpit sem mozdult el a rángatásra, símítgatásra.

tűzés1-7.jpg

Ezekhez a műveletekhez az ágyvéget bakokra tettem, mert így tudom egyszerre alulról és felülről is végezni a dolgom. Ez azt jelenti, hogy összesen 139 alkalommal guggoltam és álltam fel, miközben alulról csomózgattam a szögeket.

A következő teendő, a minta végleges kialakítása és a gombok elhelyezése. Ehhez legjobb esetben, két ember kell. Egy, aki felülről nyomja tiszta erőből a helyére beillesztett gombot, és egy, aki közben alulról megtűzi a zsineget, hogy ne mozduljon el. Itt jön képbe az előzőleg elhelyezett beütött szög, én pedig gondolatban sűrűn veregettem saját vállamat a nem előírásos munkafolyamat miatt.

Szóval, a kárpit-térképen, már jól látszódik, hogy nagyjából hogy fog kinézni. De a végső üdvösséghez, a gyűrődéseket rombusz mintává kell alakítani a gombok között. Ehhez a kárpitot a rombusz minta széleinél lefelé és befelé hajtogatom, majd gyorsan megtűzöm az előzőleg már behúzott gombokkal úgy, hogy a gombon átfűzöm a zsineget, majd a zsineg mindkét szárát a kétélű tűvel átjuttatom a faanyag túloldalára, végül, amennyire megy, felülről nyomva a gombot, alulról pedig gyors és a lehető legerősebb mozdulattal a beszögelt szegen áthurkolva, az összes zsinegszárat tiszta erőből húzva, megtűzöm a zsineget. (ekkor a nagy, előzőleg odacsomózott szög kiesik)

tűzés8-12.jpg

Ahogy haladunk, a támlának egyre inkább alulról így, felülről pedig így kellene kinéznie:

kitűzés -16.jpg

Százharminckilencszer guggoltam le újra, százharminckilencszer álltam fel és százharminckilencszer nyomtam tiszta erőből a gombot, miközben alulról százharminckilencszer húztam-vontam tiszta erőből a kezembe vájódó zsineget. Ekkor már úgy fájt a kezem, szinte mart a zsineg, az ujjbegyeim sajogtak, este pedig nem tudtam meghámozni egy mandarint a fiamnak. Ehhez a melóhoz majdnem kevés volt a kezemben lévő fizikai erő!

De legalább már alakult a dolog, a nehezén túl voltam és látszott, hogy igencsak szép lesz a végeredmény. Amikor az összes gomb a helyére került, elkezdtem a kárpitot a kivezető pipáknál, vagyis a legszélen lévő gomboknál óvatosan kitűzni, úgy, hogy az még nem a végleges állapot. Amikor az összes kivezető pipát elrendeztem, lesimítottam, és megigazítottam, az anyagot jó szorosan húzva, és folyamatosan simogatva, elkezdtem véglegesre tűzni. Közben az ideiglenes kapcsokat, ahogy haladtam, kiszedegettem. A végső tűzést is középről kifelé haladva kell csinálni, ez nagyjából olyan szabály, ami a kárpitozás során, bármikor előkapható és alkalmazható.

A sarkokat óvatosan megtűztem, először a csücsöknél, majd a kárpitot ráhajtva, mindkét oldalon. Az íves részen pedig, bevagdostam a kárpitot, mert úgy szebben simul az anyag a tűzésnél.

tűzés17-20.jpg

Amikor a kárpitot végigtűztem, elővettem a ráncigazító tűt (harciger a neve, azt hiszem), és egyenként, az összes tűzést elsimítgattam, eligazgattam.

Végül, miután a megkönnyebbüléstől megint elsírtam magam, elrendeztem a hátoldalt, mert ahogy a mesterem mondja, a jó kárpitost arról lehet megismerni, hogy a nem látszó részek is rendben vannak.

 végső igazítás.jpg

Elkészült a régóta vágyott tűzött ágyvégem! Őszintén szólva, nem tudtam örülni neki abban a pillanatban. Kellett pár nap, hogy boldogan szemléljem az alkotásomat. Azóta viszont büszkén gyűjtöm be a dicséreteket. Mert ez a része jó: alkotni valamit, sok munkával, néha szenvedéssel és örülni annak, hogy ezt csak kevesen tudják. Asszem, ez volt jó a futásban is. És az is tény, hogy a szép dolgok nem születnek meg hamar. Sem gyorsan és kevés munkával. A szép dolgokért mindig keményen dolgozni kell! (és ez egy valódi DIY blogger tapasztalata!)

A történet itt véget is érhetne, de nem ér véget: az ágyvég ugyanis magányos, és lealacsonyítónak érzi, hogy egy matrac mögé van támasztva. ezért, megígértük neki, hogy méltó helyet kap majd egy általam feltuningolt ágykeret fölé helyezve.

Én pedig az ágyvégért cserébe, új díszpárnákat is kapok majd!

ágyvég2.jpg

ágyvég3.jpg

ágyvég5.jpg

ágyvég7.jpg

ágyvég6.jpgAz elkészült ágyvégről a fotókat Balogh Orsi készítette.

Szólj hozzá!

Címkék: hálószoba kárpitozás ágyvég DIY

Ne próbáld meg otthon! 1. rész

2013.01.20. 21:43 Szentgyörgyi Kata

Egyre nagyobb divat csináld magad ötletekről és saját készítésű dekorációkról blogolni. Ez így mind rendben is van, de nem árt szem előtt tartani, hogy egy-egy ötlet leírva nagyon könnyűnek és egyszerűnek tűnik, mindössze három sorban zanzásítva a kivitelezést, holott, egy igazán szép, míves bútorátalakítás, kivitelezés, jól kidolgozott ötlet bizony a legtöbb esetben fáradtságos munka. És bizony az is előfordul, hogy az a bizonyos szuper ötlet, nem is olyan szuper, mert túl sok vele a munka, vagy drága hozzá az alapanyag, esetleg nem lesz tartós a dekoráció és felesleges dolgozni vele.

Éppen azért, hogy nálam ne fussatok bele hiábavaló időfecsérlésbe, mindig megmondom előre, mi nehéz, és mi könnyű, mi az, ahol bukhat a projekt és mikor mire kell figyelni. Mert én a saját bőrömön tapasztalom meg, hogy az ötleteim beválnak-e és ezeket a tapasztalatokat,  olykor hibákat nem restellem elétek tárni.

Ez a klasszikus, tűzött ágyvég, amit most készítettem, tulajdonképpen az a kategória, aminek semmi értelme. Semmi értelme, hogy otthon szenvedjetek vele. Nehéz. Nagyon nehéz és nagyon sok benne a buktató. Ha a munkára fordított órák számát nézem, ez az a bútordarab, amit jobb, ha szakemberrel készíttettek el. Ez az első komoly tapasztalatom ezzel a munkával kapcsolatban, fogadjátok meg!

ágyvég_kész.jpg.jpg

De. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy nekilátna, vessen magára. Én szóltam. Ez nem az a "kivágod, beteszed, megragasztod, áthúzod és már kész is, ugye milyen egyszerű?" projekt, ez kőkemény, tapasztalatot igénylő kárpitosmunka. Viszont a végeredmény döbbenetes. Lenyűgöző és lehet vele dicsekedni. És néha ennyi elég is az üdvösséghez!

Az ágyvéget először is meg kell tervezni. Milyen széles, milyen magas legyen és milyen legyen a formája. Itt egy kép, ami bemutatja, melyik alakzatnak mi a neve:

headboardscouk.jpg

Ha megvannak a pontos méretek, ki kell találni, hogy milyen sűrűn szeretnénk a tűzést (mert ezután tudjuk kiszámolni, hogy mennyi kárpitra lesz szükség)

Az én ágyvégem 150 cm széles és 120 cm magasnak indult. A magasságból később egyre jobban faragtam, ahogy kezdtem belátni, mennyire nehezen haladok. Hát ja, van ilyen. Mindenesetre 2,5 méter kárpitot vettem a munkához.

Első körben, a faanyagon mértem ki a tűzések helyét. Úgy, hogy vízszintesen 15 centiméterenként, függőlegesen pedig 10 centiméterenként húztam be a vonalakat, melyeknek azután összekötöttem az átlóit.

meěreěs1-4_1.jpg

Az így kialakult x jelölések helyét 7mm-es fúrószárral átfúrtam. Mind  a 126 darabot. (figyelem, a lyukak száma az idővel módosulni fog!) Ekkor még egész jól bírtam egyébként.....

lyukak2-3.jpg

Következő lépésben, kialakítottam a faanyagon a fejvégem formáját, a Belgrave típust választva. Ehhez a körzőmet a faanyag legszélső felső csücskében leszúrtam, majd a legszélesebbre nyitva, meghúztam az ívet. Ha kicsi a körződ és nagyobb ívet szeretnél, köss a körző letűzős részéhez egy zsineget, annak végére pedig egy ceruzát. Az ívet azután dekopír fűrésszel levágtam.

iìv_vaìgaìs1-2.jpg

Ezután kezelésbe vettem a szivacsot. Én egy 5 és egy 2 cm vastag szivacstáblát használtam, ezeket ragasztottam egymásra, így 7 cm-es szivacsvastagságot értem el. Ennél a tűzött technikánál nem szabad spórolni a szivacsvastagságon, mert igazán a vastag szivacs adja majd ki jól a tűzéseket, ahogy a gomb bemélyed a szivacsba.

szivacs1-6.jpg

Szóval, ugyanúgy kimértem a lyukak helyét a szivacson. Majd a táblára illesztettem, fűrésszel körbevágtam (éles késsel jobb lett volna). A Szivacsot a közepénél fogva, felemeltem az egyik oldalát, sprayragasztóval jól befújtam, majd lesimítottam a fára. A másik oldalát ugyanígy ragasztottam fel, így nem csúszik el az illesztés.
 A szivacsot ezután a jelölések mentén, lyukasztó és gumikalapács segítségével, kilyukasztgattam. Ezekbe a mélyedésekbe fognak belemenni majd végül a gombok. Mind  a 126.

gombok.jpg

A gombokat egyébként magam húztam be a műhelyben lévő gombbehúzó prés segítségével, de mindenkinek ajánlom figyelmébe az egyik legjobb céget, akik ilyesmivel foglalkoznak. Jobban jártok, ha megcsináltatjátok!

Ennél a pontnál kezdtem egyébként veszíteni a lelkesedésemből, újra és újra átszámolva, hogy hány nyamvadt gombot kell majd a helyére varázsolnom. És ekkor még nem is sejtettem, hogy a java még hátravan...

Másnap, elővettem a kárpitot és elkezdtem rajta felmérni a gombok helyét. Mivel ennek a tűzésnek az a lényege, hogy az anyag bőven ráncolódjon, sőt, egy rombusz formát adjon ki az egyes tűzések között, így bőven kell számolni a kárpittal. Bele kell számolni az anyagbőséget, a ráhagyásokat és a szivacs vastagságát is (nem a teljes vastagságot, hiszen a szivacsot majd  lenyomja a gomb). Eddig érthető? Ez azt jelenti, hogy a faanyagon és a szivacson felrajzolt 15 cm vízszintes és 10 cm függőleges vonalakhoz képest, a kárpiton már 19 centinként húzom a vízszintest és 14 centinként a függőlegest, hogy legyen bőséges ráhagyás. X-szel jelöltem a tűzések helyét. Az én kárpitom egy vastag bársony, így bátran rajzolgattam a hátuljára filctollal. De ha vékony az anyagotok, használjatok inkább szabókrétát.

Na ezzel a méricskéléssel újabb délelőtt ment el, de akkor még úgy gondoltam, hogy innen már gyorsan haladok...

Aztán a finoman szólva is gyengén fűtött garázsban nekiláttam felvinni a kárpitot a szivacsra. Folyamatosan esett ki a kezemből a tű, ejtettem el a szeget, gombot, szúrtam kezembe a kétélű tűt és végül kettőt el is törtem. Egyre idegesebb voltam, és a kárpit valahogy nagyon furán nézett ki, közel sem adva ki a rombusz-formát. Lebontottam, mert a jó kárpitos mindig bont, ugyebár. Nekiveselkedtem újból, és megint nem stimmelt valami. Mérgemben levágtam egy sort a fűrészemmel, hogy kevesebb lyuk legyen, de közben eltörtem a fűrészhegyemet is. Ez volt az a pont, ahol már sikítva nevettem, kissé megtépázott idegekkel, velőt rázóan. Pihentetnem kellett egy kicsit ezt a munkát, hogy pár napig felé sem nézve, rájöjjek, hogy mi a hiba....

kaěrpit1-2 maěsolat.jpg
Holnap folyt. köv. a megoldással és a legnehezebb résszel.

Update: folytatás itt

Szólj hozzá!

Címkék: hálószoba kárpitozás ágyvég DIY

Klasszikus, tűzött ágyvég. Szeretnéd tudni hogy készül?

2013.01.19. 10:40 Szentgyörgyi Kata

Régen, amikor futottam, egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy mi a legjobb a futásban. Akkor azt válaszoltam, hogy, a jól végzett munka örömével abbahagyni.

Pontosan ezt gondolom a kárpitozásról is. Az a legjobb, amikor kész vagy. Akkor elfelejted (na jó, nem azonnal) a célig tartó nehézségeket.

Ez az ágyvég leginkább azért készült el, hogy nektek megmutassam, hogyan kell ilyet csinálni. Sokat dolgoztam vele, szó szerint, a véremet adtam érte, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a tudást nem adom ingyen.

Kérek szépen érte sok-sok Facebook követőt.

Szóval, ha szeretnétek tudni, hogyan készíthető el ez az ágyvég otthon, ha szeretnétek a kemény munkával megszerzett tapasztalataimból okulni, legyetek követők a facebook-oldalamon. Ha már azok vagytok, hozzátok a barátaitokat. Most vagyunk 5995-en, 6050-nél jön a poszt!

ágyvég_kész.jpg.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: hálószoba kárpitozás DIY

Utolsó pillanatok

2012.12.21. 18:50 Szentgyörgyi Kata

Finisbe értünk. Itt a hétvége és mi bezárjuk magunk mögött az ajtót. Ez a legjobb a télben! A karácsonyban meg az együttlét, az otthon, a fények és a csodálatosan díszbe öltözött lakás és a sok-sok vendég a legjobb! Legalábbis nekem. Utolsó pillanatban még feldobtam pár díszt a házban a szarvasok mellé.

Először is, a hálószobánk ablakába aggattam gömböket, damilra, háromszög alakzatban, hasonlóan, mint a Gerbeaud díszítésénél. Még jó hogy van gázcsövünk! Egyedül csináltam az akasztgatást-kötözgetést, ezért nincs benne egy darab vízszintes vonal sem, de tökmindegy, így is szeretjük, ahogy megcsillannak a gömbökön a fények.

ablakdísz2.jpg

ablakdísz4.jpg

ablakdísz3.jpg

ablakdísz1.jpg

A konyha-étkező részbe pedig gyűjtöttem egy kevés borostyánt, ami vadon nő sokfelé és azért jó belőle koszorút készíteni egy kis drót segítségével, mert ugyan elszárad, de a formáját és a színét őrzi. Ezen a képen a koszorú már egy hetes! A szarvas pedig itt sem hiányozhat :-)

akoszoru.jpg

A konyhában is kihasználtam, hogy gázcsöveink jól látszódnak, és egyszerűen, az égősorra rögzítettem a díszgömböket, majd az égősort rögzítettem a gázcsőhöz. Egyszerű, de nagyszerű.

adiszek.jpg

akoszoru2.jpg

adisz1.jpg

akaracsony.jpg

Ha van még egy szusszanásnyi időtök, csináljátok meg!

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony inspiráció ötlet dekoráció étkező DIY