HTML

Tetőtéri iroda: a munka elkezdődött!

2013.02.04. 17:43 Szentgyörgyi Kata

A házunk tetőtere anno úgy lett kialakítva, hogy adott esetben, külön lakásként funkcionálhasson. Amikor nyáron beköltöztünk, tudtuk, hogy nálunk sosem lesz a tetőtér külön lakás, sokkal inkább egy, a ház egészéhez tartozó menedékhely, egy felnőtt bázis, ahol gyerekzsivaj nélkül, nyugodt elvonulásban lehet dolgozni, alkotni, gondolkodni és szárnyalni. Hónapokig amolyan szedett-vedett kemping hangulatban dolgoztunk itt, és egyáltalán nem volt felemelő.

Úgy alakult, hogy most lett igazán szükségünk arra, hogy a fenti részt komoly irodaként tudjuk használni, adott esetben többen is. Nagyjából egy nap alatt eldöntöttük, hogy mit szeretnénk, és hogy most belevágunk, így másnap már hívtuk is a jól ismert kivitelező csapatunkat, ahogy kisfiam hívja őket, a "dolgozókat".

Annyira gyorsan fogtunk bele a kipakolásba, hogy igazi "előtte" fotókat nem is tudtam készíteni a kempinghangulatot megörökítve, mert csak a kipakolás után kaptam észhez, és kezdtem el dokumentálni a felújítás folyamatait.

tetőtér2013jan.jpg

tetőtér2013janu.jpg

konyha_2.jpg

Először is, a konyhai kialakítástól szabadultunk meg, amire egyértelműen semmi szükségünk. Le kellett bontatnunk a csempét, és visszavágattuk a vizes kialakítást, valamint eltüntettük a szagelszívó helyét. Másodszor, megszüntettük az általunk szívből gyűlölt mennyezeti spotvilágítást.

Ezzel a két alakítással már kezdett úgy alakulni a tér, amilyennek látni akartuk.

A terv fontos része, hogy egy tökéletesen neutrális, semleges alapunk legyen, melyet majd kedvünk szerint dekorálunk. Ezért, döntöttünk úgy, hogy hófehérek lesznek az alapok. A falak, a padló, a szegély és még az oszlopok is. Festettünk már padlót a ház más helységében, ezért pontosan tudtam, hogy bármennyire felháborító is elsőre az ötlet, miszerint átfestetem ezt a padlót is, jó lesz. Nagyon jó.

einstein.jpg

Azt szerettem volna elérni, hogy maga tér maradjon tiszta érzetű, semleges, már-már loft hangulatú. Egyszerű, leginkább fehér és légies bútorokkal, keverve az olcsót a designer minőséggel.

Terveztem ide rengeteg, a plafonon hosszan tekergőző Tilka kábelt, mert ez most nagy szerelmem, imádom a textúráját, a színeit és a hanglatot, amit sugároz. A lenti részen, csak ilyen kábeleken lógnak a lámpáink! Meglepő, de eleganciát ad egy olyan hétköznapi dolog, mint egy kábel. Komolyan sajnálom, hogy a Tom Dixon lámpámon nem textilkábel van, de azért ahhoz nincs pofám hozzányúlni....

Aztán, keresgéltem megfizethető árú, geometriai mintájú szőnyeget, és megtaláltam azt, ami a legszebben mutatnak majd az edzett üveglapos asztalok (melyek fehérre festett Ikea lábakon állnak) és a két design szék.

ikea-stockholm-szonyeg-sikszovott__0087148_PE216162_S4.JPGhay-about-a-chair1.jpg

westelmfotel.jpg

iroda_terv_kicsi.jpgEz az alapterv, ehhez jönnek majd a kiegészítők, textilek, képek, egyéb világítás, melyek a hangulatot teremtik majd meg. A fenti rész nagyon más lesz, mint a lenti, de tulajdonképpen mégsem. Azt szeretném, hogy legyen kifinomult és nagyon egyszerű, nyugalmat és békét sugárzó, de inspiráló. Elég jól haladunk, és már remegve várom, hogy birtokba vegyük a végre berendezett teret, és onnan írjam nektek az újabb posztokat, például átfestett Ikea bútorokról, arról, hogy mennyire fontos részlet a bútoron a láb, vagy arról, hogyan lehet szalagokból térelválasztót készíteni. Folyt. köv. az izgalmas részletekkel!

3 komment

Címkék: inspiráció iroda otthon lakberendezés

Tananyag: kárpitozás

2013.01.31. 12:32 Szentgyörgyi Kata

Kicsihaz - karpitozas.jpg

Két éve kezdtem el kárpitozni, hogy szemléletmódomat, stílusomat, hangulataimat kárpitos bútorokon is kifejezhessem. Nehéz szakma ez, talán nem is annyira nőknek való, hiszen komoly fizikai erőre is szükség van a munkák során. Viszont, egy női szem, egy másfajta érzék, egy -egy darabnak nagyon jót tesz. Mert a nők jobban figyelnek a részletekre és  színekhez is jobban értenek. A kivétel pedig csak ezt a szabályt erősíti és pássz.

Legutóbbi munkám, a tűzött ágyvég kapcsán gondoltam arra, hogy egy külön posztban bemutatom, milyen eszközökkel érdemes nekivágni ennek a szép hobbinak, illetve, hogy hol juttok hozzá a szükséges alapanyagokhoz.

Az otthoni kárpitozás komoly hátránya, hogy olyan eszközök kellenek hozzá, melyek nagy valószínűleg nem találhatóak meg a garázsban, a szerszámos ládában. Viszont, nem kell túl sok cucc ahhoz, hogy egy életre meglegyen minden eszköz ahhoz, hogy majdnem bármit megcsinálhassunk otthon.

Mivel a jó kárpitos mindig bont, sőt, a munka nagy része bontás, ezért elsősorban bontószerszámokra van szükség. Kecskelábas szegkihúzóra és kapocsszeg-kihúzóra.

eszközök_1.jpg

Ez a két szerszám a legfontosabb alap! Ehhez már biztosan találtok még otthon csípőfogót és harapófogót, melyek szintén a bontáshoz kellhetnek. Bontás nélkül ugyanis nem lehet kárpitozni. Láttam ugyan már olyat, hogy valaki rákárpitozott a régi kárpitra, de az olyan cselekedet, ami az igazi kóklereket jellemzi. Én pedig nem szeretném, ha kóklerek lennétek!

A következő két fontos eszköz, a dupla élű tű (szaknyelven dupla spicc) és a görbetű.  (a előbbiről nincs képem, de el tudjátok képzelni, egy óriási tű, aminek mindkét fele hegyes)

karpitosgorbetu.jpg

Ezekkel minden varrást, gombbefűzést meg lehet csinálni. A kétélű tűt és a tűzött kárpitozásnál használtam, varrni pedig a görbe tűvel szoktam.

Kellhetnek még behúzott gombok, de ehhez annyira drága az eszköz és annyira speciális, hogy inkább javaslom Massányiékat, akik bármekkora, bármilyen  gombot elkészítenek. Ezeket pont én csináltam:

gombok_1.jpg

A munka során szükség lesz gumikalapácsra (ez valószínűleg mindenkinek van otthon) és lyukasztóra is.

szivacs4.jpg

A tűzőgép is nagyon fontos, én azt ajánlom, hogy aki szeretne otthon kárpitozni, az mindenképpen szerezzen be egy elektromosat. Minimum. Az igazán jó a kompresszoros, és ha egész véletlenül,  van otthon egy kompresszor, akkor érdemes inkább arra venni egy tűzőfejet.

tűzőgép_1.jpg

tűzőgép2.jpgNagyjából ez az alapkészlet, ezekkel már majdnem mindent meg lehet csinálni, sőt, azt kell mondjam, hogy az elmúlt két évben, nem is nagyon használtam más eszközt a munkáim során. Kellhet még fúró, csavarbehajtó és dekopírfűrész is, de ezek nem dedikáltan kárpitos-szerszámok.

Szerszámokat, eszközöket, tűket leginkább a VII: kerület, Rózsa u. 43 szám alatt tudtok venni, vagy a Primtexnél.

Szükségetek lesz majd szivacsra, gombalapra, kapcsokra és kárpitosszegre, zsinegre meg ragasztóra. Ezeket könnyű beszerezni, ha tudjátok a forrásokat.

Az egyik nagy beszerzési hely a VIII. ker. Népszínház u. 47.

a többi pedig:

www.aste.hu (itt olcsóbb a szivacs)

www.primtex.hu

www.tibikeborike.hu (kötözőzsinegek, vagy kárpitozáshoz bőráru vehető itt jó áron)


Fontos kellék maga a kárpit, ami kemény dió, mert az én ízlésemnek megfelelő, ugyanakkor elfogadható árú kárpit nem nagyon akad ebben az országban. Szoktam próbálkozni textilboltban kapható kabátszövetekkel, érdemes szétnézni a véganyagokat kiárusító olcsó textilüzletekben, de az Ikeában kapható erősebb szövésű szövetek is alkalmasak lehetnek. Ha elég vastag a szövet és van benne némi műszál, akkor bármi használható! Az ikeás textilekben nincs műszál, ennek ellenére szoktam velük kárpitozni, de tartósságuk nem lesz egyenértékű a komolyabb kárpitanyagokéval. Ha valaki bemerészkedik a szocializmust túlélt Terézvárosi Textiláruházba a Király utcában, akkor a hátsó traktusban találhat Szíriából érkező csodás bársonyokat, most éppen mustárszínűt, türkizes árnyalatú és feketét is láttam. (az ágyvégem is ilyen bársonyból készült)

A kárpit, főleg ha nem kell belőle túl sok, akkor lehet drága. Sokszorosan visszatérül, mert egyrészt botrányosan szép és különleges bútorokat varázsolhatunk velük, tartósak és nagyságrendekkel növelik a bútor értékét.

Érdemes szétnézni a KA International online boltjában, vagy visegrádi üzletükben, mert a kifutó termékeket és megmaradt véganyagokat 50%-os áron is megvehetjük. Így sem olcsó de például, erre a kárpitra én beszéltem rá egy barátnőmet és azóta is imádja, örül, hogy kicsit mélyebbre nyúlt a pénztárcájába a tervezettnél:

anita székei_1.jpg

Csodálatos kárpitokat lehet találni Müller Mónikánál és a Hephaistosban is. A Designers Guild, a Sandersons, Manuel Canovas, Colefax and Fowler vagy a Clark & Clark kaphatóak náluk. Lehet álmodozni!

Ha pedig valaki inkább szakemberre bízná a cseppet sem könnyű munkát, ajánlom Pétert és csapatát!

Egy új kárpit, olykor egy kis festéssel kiegészítve hihetetlen tuningot ad a régi, unalmas bútoroknak. Ha kárpitozásba fogtok, figyeljetek a stílusra! A kárpitozás nehéz, de szép hobbi, és igazán nagy sikerélményre tehettek szert vele, ha ügyesen csináljátok.

Két év alatt, sok tapasztalatot gyűjtöttem, ezeket az alábbi posztokban mind egy szálig meg is osztottam veletek. Ha kárpitozásba fogtok, érdemes őket elolvasni:

a kezdetek

kárpitozás kezdőknek

kárpitozás kitartóaknak

kárpitozás középhaladóknak

kárpitozás szintén középhaladóknak de legalábbis varrni is tudóknak

kárpitozás haladóknak

kárpitozás fanatikusoknak

5 komment

Címkék: kárpitozás

Borozgatós

2013.01.28. 10:26 Szentgyörgyi Kata

Azt mondják az amerikaiak, hogy az az alkoholista, aki este hat előtt iszik. Ez megnyugtató, mert mi hét körül szoktunk vacsorázni, és olyankor szoktam tölteni magunknak egy-egy pohár bort. Szóval, huhh, pont megúsztam. A bort pedig, ami megmarad, eltesszük a következő vacsorára. sokáig csak úgy magában, betettük a hűtőbe, de mivel a bor zamatát érdemes megőrizni valahogy, hát készítettem egy aranyos dugót  a probléma megoldására.

Igen, tudom, ilyesmit boltban is lehet venni, nem is drága, de a múltkori serlegboltos látogatásom alkalmával, kicsi lovas kupa leárazás volt, és 430 Ft-ért nem tudtam otthagyni. Gondoltam, biztos kezdek vele valamit, és így is lett.

lovas_alap.jpg

Lecsavaroztam a lófejet a (mű)márványlapról.Előfúrtam egy műanyag dugón a lovasfej csavarjának a helyet. Majd becsavartam a fejet a dugóba. Végül, sniccerrel kissé faragtam a dugón, hogy bármelyik borosüvegbe be tudjam dugni.Ez tényleg egy pár perces ötlet, és ügyesség sem kell hozzá.

Dugo.jpg

borosuveg.jpg

Egészségetekre!

fotó: Balogh Orsi

Szólj hozzá!

Címkék: ötlet DIY egyperces diy

Polcdísz, papírnehezék, vagy amit akartok

2013.01.24. 17:13 Szentgyörgyi Kata

Ha jól belegondolok, elképzelhető hogy nem vagyok teljesen normális. Nem tudom, hogy meddig tart még ez nálam, de azt hiszem, jelenleg  teljes "műanyagállat kattanásom" van. Szeretek velük játszani, a magam módján. Van itthon egy csomó, mert a fiúk lelkesen gyűjtötték őket, de mióta megy a Star Wars őrület, eléggé perifériára kerültek és megkaparintottam az összeset.

Elég sok poszt született már ebből.

Másfél éve, csináltam belőlük fiókgombot.

dínós fogantyú.jpg

Asztali lámpát a fiúknak

designlampa_1.jpg

Karácsonykor asztaldíszt

IMG_6972 LR_1.jpg

Legutóbb pedig nyakláncot

nyaklánc4_1.jpg

Most pedig polcdísz lett belőlük. Vagy papírnehezék. Vagy könyvtámasz. Úgy gondoltam, nem csak simán lefestem a lovat, hanem, hanem ráteszem valamilyen alapra, hogy teljesen átalakítsam a funkcióját és meglepően új formába hozzam Tudjátok, mint régen a nagyi nippjei a vitrinben, csak modern verzióban. Először arra gondoltam, kap egy fa alapot, de aztán valahogy bekeveredtem egy serleg és érmeboltba, és az eladó legnagyobb megrökönyödésére vettem egy serleg nélküli kupa alapot. (aztán meg még hármat)

Erre ragasztottam fel pillanatragasztóval a lovamat, majd kint, friss levegőn, de egy mozgatható falapra téve, lefújtam először alapozóval, majd a választott színnel a "szobromat". A száradási időre mindig beköltöztettem a lakásba a művet, mert a hidegben a sprayfesték tönkremegy, a kötőanyag elillan belőle és sosem szárad meg.

konyvtamasz.jpg

Most direkt valami izgalmas színt akartam, de ha maradok a bronz színnél, vagy egy fémes ezüstnél, akkor talán még "szoborszerűbb" a hatás.

lovasszobor1.jpg

lovasszobor2.jpg

Nálunk nagy sikere volt a lovasszobornak. Nem is tudom, mi lesz, ha a fiúk kinőnek a Star Wars korszakból.....

fotó: Balogh Orsi

3 komment

Címkék: ötlet dekoráció DIY sprayfestés

Ne próbáld meg otthon! 2. rész

2013.01.22. 11:38 Szentgyörgyi Kata

A tűzött ágyvég kárpitozásának izgalmas és lebilincselő története ma újabb részekkel bővül!

 Részletek az előző részek tartalmából:

"Régen, amikor futottam, egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy mi a legjobb a futásban. Akkor azt válaszoltam, hogy a jól végzett munka örömével abbahagyni. Pontosan ezt gondolom a kárpitozásról is."

"De. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy nekilátna, vessen magára. Én szóltam. Ez nem az a "kivágod, beteszed, megragasztod, áthúzod és már kész is, ugye milyen egyszerű?" projekt, ez kőkemény, tapasztalatot igénylő kárpitosmunka"

"Ez volt az a pont, ahol már sikítva nevettem, kissé megtépázott idegekkel, velőt rázóan. Pihentetnem kellett kicsit ezt a munkát, hogy pár napig felé sem nézve, rájöjjek, hogy mi a hiba."

A folytatásban megtudhatjátok, mit rontottam el már a legelején. A legeslegelején! Lehet kárörvendeni, szörnyülködni, vagy sajnálkozni, kinek-kinek vérmérséklete és habitusa szerint. Ebben a részben az is kiderül, hogy a kárpitozás bizony férfimunka, és hogy nincs kőbe vésett szabály, mert nem a módszer, hanem a végeredmény számít. Meg hogy tényleg jó abbahagyni, a jól végzett munka örömével.

Kezdhetjük?

Az ötödik napon, amikor végre újra a megkezdett munkára tudtam nézni, Peti, a mesterem rámutatott, hogy ezt bizony bontani kell. Teljesen. Akkor kicsit sírtam, majd nekiláttam leszedni a kárpitot, és a szivacsot a faanyagról.

A hiba az volt, hogy bár jól mértem ki a bejelöléseket, nem húztam végig az átlót, így egy csomó jelölésnél nem csináltam meg a furatokat, sem a fán, sem a szivacson. Így persze, hogy nem adta ki a mintát! Újrakezdtem tehát a jelölést és a lyukasztgatást. De előtt, lefűrészeltem a faanyagból még két sort. Csak úgy, mert megtehetem. Tudtam, hogy szívni fogok még így is eleget.

újrakezdés1-5.jpg

Amikor mindennel elkészültem, visszaragasztottam a szivacsot a helyére, és felraktam a kárpitot úgy, hogy figyelmesen beközepeztem.  A tűzést ugyanis mindig felülről és  középről kell kezdeni, kifelé, a szélek felé haladva!

A folytatással kapcsolatban volt némi elbizonytalanodásom, mert két kárpitos tanítómból kettő, kétfélét mondott, és voltak kibicek is, akik megint mást tanácsoltak. Ezért, felmérve saját korlátaimat, mind a gyakorlat, mind pedig a fizikai erő tekintetében, úgy döntöttem, hogy a hallottakból összerakom a magam verzióját, ami persze a leglassabb és legpepecselőbb verzió.

Ehhez első körben, a kifúrt lyukak mellé, beütöttem egy-egy szöget, mert ezek a szögek segítettek nekem később abban, hogy a zsinegeket jobban meg tudjam húzni.

lyuk.jpg

Majd elkezdtem a kárpitot úgy felrakni, hogy már kiadja a ráncolások és a gombok helyét, mint egy térkép, de a végső alakját még nem nyeri el. Nekem így átláthatóbb, és könnyebb volt a munka, hogy nem azonnal a gombozással kezdtem. A kárpitot egyébként is meg kell ölteni, a jelölések mellett két oldalról, nagyjából egy-egy centit ráhagyva, hiszen, a rombuszmintát majd így adja ki a végén.

Tehát, beöltöttem a zsineget, hogy ne kelljen minden jelölésnél újrafűzni, ezért egyszerre végigöltve egy sort, majd jó hosszú szálakat hagyva, elvágtam a zsineget. A lógó szárakat pedig, az alulról felszúrt két élű  tűbe (más néven dupla spicc)  fűzve átjuttattam a faanyag túloldalára. Az átbújtatott zsineget pedig úgy fixáltam ideiglenesen, hogy az anyag ne mozduljon el, hogy csúszó csomóval, plusz még egy rátett csomóval rögzítettem egy-egy szöget minden lyuknál. Így a gombozáshoz kialakult egy "térképem", plusz a kárpit sem mozdult el a rángatásra, símítgatásra.

tűzés1-7.jpg

Ezekhez a műveletekhez az ágyvéget bakokra tettem, mert így tudom egyszerre alulról és felülről is végezni a dolgom. Ez azt jelenti, hogy összesen 139 alkalommal guggoltam és álltam fel, miközben alulról csomózgattam a szögeket.

A következő teendő, a minta végleges kialakítása és a gombok elhelyezése. Ehhez legjobb esetben, két ember kell. Egy, aki felülről nyomja tiszta erőből a helyére beillesztett gombot, és egy, aki közben alulról megtűzi a zsineget, hogy ne mozduljon el. Itt jön képbe az előzőleg elhelyezett beütött szög, én pedig gondolatban sűrűn veregettem saját vállamat a nem előírásos munkafolyamat miatt.

Szóval, a kárpit-térképen, már jól látszódik, hogy nagyjából hogy fog kinézni. De a végső üdvösséghez, a gyűrődéseket rombusz mintává kell alakítani a gombok között. Ehhez a kárpitot a rombusz minta széleinél lefelé és befelé hajtogatom, majd gyorsan megtűzöm az előzőleg már behúzott gombokkal úgy, hogy a gombon átfűzöm a zsineget, majd a zsineg mindkét szárát a kétélű tűvel átjuttatom a faanyag túloldalára, végül, amennyire megy, felülről nyomva a gombot, alulról pedig gyors és a lehető legerősebb mozdulattal a beszögelt szegen áthurkolva, az összes zsinegszárat tiszta erőből húzva, megtűzöm a zsineget. (ekkor a nagy, előzőleg odacsomózott szög kiesik)

tűzés8-12.jpg

Ahogy haladunk, a támlának egyre inkább alulról így, felülről pedig így kellene kinéznie:

kitűzés -16.jpg

Százharminckilencszer guggoltam le újra, százharminckilencszer álltam fel és százharminckilencszer nyomtam tiszta erőből a gombot, miközben alulról százharminckilencszer húztam-vontam tiszta erőből a kezembe vájódó zsineget. Ekkor már úgy fájt a kezem, szinte mart a zsineg, az ujjbegyeim sajogtak, este pedig nem tudtam meghámozni egy mandarint a fiamnak. Ehhez a melóhoz majdnem kevés volt a kezemben lévő fizikai erő!

De legalább már alakult a dolog, a nehezén túl voltam és látszott, hogy igencsak szép lesz a végeredmény. Amikor az összes gomb a helyére került, elkezdtem a kárpitot a kivezető pipáknál, vagyis a legszélen lévő gomboknál óvatosan kitűzni, úgy, hogy az még nem a végleges állapot. Amikor az összes kivezető pipát elrendeztem, lesimítottam, és megigazítottam, az anyagot jó szorosan húzva, és folyamatosan simogatva, elkezdtem véglegesre tűzni. Közben az ideiglenes kapcsokat, ahogy haladtam, kiszedegettem. A végső tűzést is középről kifelé haladva kell csinálni, ez nagyjából olyan szabály, ami a kárpitozás során, bármikor előkapható és alkalmazható.

A sarkokat óvatosan megtűztem, először a csücsöknél, majd a kárpitot ráhajtva, mindkét oldalon. Az íves részen pedig, bevagdostam a kárpitot, mert úgy szebben simul az anyag a tűzésnél.

tűzés17-20.jpg

Amikor a kárpitot végigtűztem, elővettem a ráncigazító tűt (harciger a neve, azt hiszem), és egyenként, az összes tűzést elsimítgattam, eligazgattam.

Végül, miután a megkönnyebbüléstől megint elsírtam magam, elrendeztem a hátoldalt, mert ahogy a mesterem mondja, a jó kárpitost arról lehet megismerni, hogy a nem látszó részek is rendben vannak.

 végső igazítás.jpg

Elkészült a régóta vágyott tűzött ágyvégem! Őszintén szólva, nem tudtam örülni neki abban a pillanatban. Kellett pár nap, hogy boldogan szemléljem az alkotásomat. Azóta viszont büszkén gyűjtöm be a dicséreteket. Mert ez a része jó: alkotni valamit, sok munkával, néha szenvedéssel és örülni annak, hogy ezt csak kevesen tudják. Asszem, ez volt jó a futásban is. És az is tény, hogy a szép dolgok nem születnek meg hamar. Sem gyorsan és kevés munkával. A szép dolgokért mindig keményen dolgozni kell! (és ez egy valódi DIY blogger tapasztalata!)

A történet itt véget is érhetne, de nem ér véget: az ágyvég ugyanis magányos, és lealacsonyítónak érzi, hogy egy matrac mögé van támasztva. ezért, megígértük neki, hogy méltó helyet kap majd egy általam feltuningolt ágykeret fölé helyezve.

Én pedig az ágyvégért cserébe, új díszpárnákat is kapok majd!

ágyvég2.jpg

ágyvég3.jpg

ágyvég5.jpg

ágyvég7.jpg

ágyvég6.jpgAz elkészült ágyvégről a fotókat Balogh Orsi készítette.

Szólj hozzá!

Címkék: hálószoba kárpitozás ágyvég DIY

süti beállítások módosítása