Készül az új blog-arculat (jippi-jippi-jé) és ebből kifolyólag, három napja folyamatosan mentegetem le a régi posztjaimat. ezeket a régi posztokat olvasva, néha sokkolt, hogy mennyit dolgoztam, főként olyan dolgokon, amiket inkább szakemberre kellett volna bíznom. Rengeteg, de tényleg, elképesztően sok időm ment el arra, hogy magam kezeltem le a padlás fagerendáit,és a tetőtéri ablakok oldalborítását rovarölővel és favédő szerrel, hogy magam festettem újra az összes ablakunkat, sőt a beltéri ajtókat is, én festettem a fürdőszobai lambériát, a lépcsőnket, a konyhabútort, de még a hálószobánk padlóját is.

Őszintén bevallom nektek, ezek sokszor kényszer szülte munkák voltak, nem mindig örömteli alkotás.

Itt ebben a házban most egészen más a helyzet. Nem festek ablakot, ajtót, padlót, zsalugátert, gerendákat. Nincs mesterek helyetti munka, főleg, hogy fantasztikus kis brigádunk van, így csak azt csinálom meg, ami valóban örömöt okoz, és ami igazán kreatív alkotás.

Ezért, a lépcsőnket most nem én festettem. Pedig csináltam már ilyet, nem is egyszer, de most olyan jó volt csak az instrukciókat kiadni! A járólap szürkéje került a gipszkarton fellépőkre, valamint a lépcsőfokokra. A lépcsőfokok elejére díszlécet tetettem, kiszilózva a réseket, a fellépők elejére pedig hálót, ami összefogja az illesztéseket és ami a festéket is jobban a helyén tartja. Így valahogy, ezzel a színnel sokkal elegánsabb lett az egész.

Ezután jött a vicces rész, amit megtartottam magamnak, illetve magunknak. Szeretek a szerelmemmel barkácsolni, tevékenyen alakítani az otthonunkat, majd a jól végzett munka örömén osztozkodni. Munka közben álmodozunk, beszélgetünk és ......nagyon sok csokit eszünk.

A hétvégén megvalósítottuk a nagy lépcsőtuning ötletemet, méghozzá a korlátot pofoztuk ki kissé. Az eredeti fémhuzalok nagyon ridegnek hatottak és csúnyák is voltak. Valami szebbre, jobb fogásúra és színesebbre vágytam.

Nyáron kattantam rá a Tilkára, akik textilkábeleket árulnak, szebbnél-szebb színekben. Addiktív a cucc, én már nem is tudok lámpát elképzelni Tilka nélkül!

Úgy gondoltam, ez a kábel, elég tömör a benne lévő vezeték miatt, elég szép és színes a rajta lévő textil-bevonat miatt, és elég különleges, mert nem túl sokan használják nem elektromos-áram vezetési céllal. Ugyanazokat a színeket használtam, amit az irodai világításnál, amit hamarosan jobban meg is mutatok.

Elmentünk tehát a Praktikerbe, vettünk pár sodronyfeszítőt, bilincset, és egy új csípőfogót, mert már megint elhagytam valahol egyet.

fontos eszközök :-)

a bilincs

a sodronyfeszítő. ennyire szét kell csavarni. a végén meg összetekerni.

Először beakasztottuk a helyükre a sodronyfeszítőt, majdnem teljesen szétcsavarozva (három menetnyit hagytunk meg), majd amíg én húztam a kábelt, addig gyorsan rákerült a bilincs.

Ezután már csak a sodronyfeszítőt kellett meghúzni, hogy gitárhúr-szerűen kifeszüljenek a kábelek. Lépcsőtuning megoldva, jöhet a következő élvezetes feladat!

Így alakult át a feljáró a tetőtérbe:

"after" fotók: Balogh Orsi