Az Ikeában mindig van egy aktuális favorit bútordarabom, leginkább olyanok, amiket sokféleképpen lehet variálni és aminek ezer arca van, feltéve, ha belelátjuk. Egyik ilyen darab a Rast komód, amiről rengeteget dumálok itthon, és a szerelmem szerint, ha bármit vinnem kéne magammal egy lakatlan szigetre, én valószínűleg egy Rast komódot vinnék, amit jól átalakítok majd hajónak.

Legeslegújabb kis kedvencem mostanában pedig a Vittsjö kollekció . Imádom őket! színekkel és a polcok fára cserélésével vagy csak átfestésével, teljesen új arcot, új életet lehet nekik adni. Pofonegyszerűen.

A még mindig alakuló, de egyre szépülő irodánkba a Vittsjö kollekció laptopasztalát választottam, ami egyszerre lesz lerakó, vagy más néven konzolasztal, és egyszerre "vendég-dolgozó" sarok itt nálunk.

Én most csak annyit csináltam, hogy fehérre festettem az asztalt. Nem nagy cucc, de egy kis fehér festék nagy változást hozott ennek a nyomorult kis asztalnak az életében. De ha mondjuk előszobába kellene lerakóasztal, akkor az üveglapot egy, a keretnél hosszabb falapra cserélném, majd alulra is tennék egy falapot és a billentyűzet tartó helyére fiókot tennék, úgy festeném le. Ugye, máris másként nézne ki?

Nekem most nem volt alkalmam így szárnyalni, de maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel: a fehér színnek köszönhetően, légies, kecses asztalt kaptam, ami szinte alig foglal helyet. És ez a tízezer forintos bútor valahogy olyan "nagypályás" lett.

Mivel a tetőtér egyik sarkában festettem, olyan festéket kerestem ehhez a munkához, ami vizes bázisú, tehát gyorsan szárad, ugyanakkor nem büdös. A PoliFarbe festékcsaládban találtam vizes bázisú alapozót és zománcfestéket is, jó kiadósat, jól fedőt. 

Elég jól lehetett vele dolgozni, bár furcsán ragacsos a festék állaga, úgy ragadt tőle a kezem, mintha vattacukrot ettem volna. Viszont semmi szaga nincs és gyorsan szárad. Ez kellett most nekem!

Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért nem fújtam inkább. Nos, azért nem, mert túl keskenyek az egyes felületek, így elég nagy pazarlás lenne sprayfestéket használni, mert egy csomó anyag elmegy a levegőben. Inkább ecsettel felvittem a festéket, majd szivacshengerrel simára hengereltem. Takarékos megoldás! ez pedig a végeredmény:

Ez az asztal attól nagyszerű, hogy szépen lehet dekorálni. Nem utolsó dolog okosan és szemet gyönyörködtetően stylingolni az asztalunkat, legyen akár író-dolgozó, akár lerakóasztal. Kell például néhány szép dobozka az apró haszontalanságoknak.Kell néhány kép az asztalra, vagy fölé, ami személyessé teszi a teret.

Kell valami apró, és tökéletesen haszontalan dísztárgy. A képen látható hattyú-szobor nagytestvéréről és az elkészítés módjáról már olvashattatok nálam. Hasonlóképpen a két kis vázához, ami szintén nagyon látványos, mindig lehet bele tenni valami szépet, faágaktól, a barkán át a művirágokig, bármit. Elkészítéséről itt olvashattok. Nem árt még egy szép notesz, ízlésesen elrendezett füzetek, prospektusok akár, és az asztal egyszerű funkcionális elemből, hangulati forrássá változik.

Összefoglalva tehát: A Vittsjö menő, a Vittsjö jó. A keskeny felületekhez nem jó a sprayfesték, viszont a fehér szín mindent nagypályássá tud varázsolni. Érdemes ügyelni az apró részletekre és nem lenézni a stylingolás művészetét. Nem minden a praktikum, legyen otthon pár, semmire sem jó, de szemnek kedves dísztárgyunk is.

Ti mit gondoltok? Vittsjö kell?

fotó: Balogh Orsi