Kicsi Ház

Van egy könyvem, az a neve, hogy The Perfectly Imperfect Home. Az "otthonteremtő bibliám", a hitvallásom. Ezerszer átolvastam már, de mindig újra és újra előveszem. Az egyik legfontosabb tanítása számomra, hogy a mindennapos használati tárgyainkat igenis hagyjuk elöl, ne akarjunk steril otthont, inkább törekedjünk rá, hogy ezek a mindennapi tárgyak, amik körülvesznek, ott vannak az éjjeliszekrényen, íróasztalon, polcon, legyenek szépek, szemnek kedvesek és rendezzük el őket úgy, mintha minden egyes kis tárgy, legyen az szemüveg-tartó, számlarendszerező, vagy papírzsebkendős doboz,egy-egy dekorációs elem lenne.

Én az íróasztalomon rendezgettem a kis dolgaimat, és úgy döntöttem, kidekorálom, egységesítem a ceruzáimat. Csak. Mert így szebb. Nincs ennek semmi értelme. De mégis......nekem jobb így :-)

Vettem pár tekercs dekortapaszt, hogy az irodai inspirációs táblára azzal tegyem fel az aktuális munkákat, inspirációkat. Ezeket a dekortapaszokat használtam fel a ceruzák egységesítésére: egyszerűen apránként körberagasztgattam őket. A "ceruzatartó" pedig ikeás mécsestartó, potom 295 Ft-ért.

Szépek így együtt, nem?

Fotók: Balogh Orsi

Az Ikeában mindig van egy aktuális favorit bútordarabom, leginkább olyanok, amiket sokféleképpen lehet variálni és aminek ezer arca van, feltéve, ha belelátjuk. Egyik ilyen darab a Rast komód, amiről rengeteget dumálok itthon, és a szerelmem szerint, ha bármit vinnem kéne magammal egy lakatlan szigetre, én valószínűleg egy Rast komódot vinnék, amit jól átalakítok majd hajónak.

Legeslegújabb kis kedvencem mostanában pedig a Vittsjö kollekció . Imádom őket! színekkel és a polcok fára cserélésével vagy csak átfestésével, teljesen új arcot, új életet lehet nekik adni. Pofonegyszerűen.

A még mindig alakuló, de egyre szépülő irodánkba a Vittsjö kollekció laptopasztalát választottam, ami egyszerre lesz lerakó, vagy más néven konzolasztal, és egyszerre "vendég-dolgozó" sarok itt nálunk.

Én most csak annyit csináltam, hogy fehérre festettem az asztalt. Nem nagy cucc, de egy kis fehér festék nagy változást hozott ennek a nyomorult kis asztalnak az életében. De ha mondjuk előszobába kellene lerakóasztal, akkor az üveglapot egy, a keretnél hosszabb falapra cserélném, majd alulra is tennék egy falapot és a billentyűzet tartó helyére fiókot tennék, úgy festeném le. Ugye, máris másként nézne ki?

Nekem most nem volt alkalmam így szárnyalni, de maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel: a fehér színnek köszönhetően, légies, kecses asztalt kaptam, ami szinte alig foglal helyet. És ez a tízezer forintos bútor valahogy olyan "nagypályás" lett.

Mivel a tetőtér egyik sarkában festettem, olyan festéket kerestem ehhez a munkához, ami vizes bázisú, tehát gyorsan szárad, ugyanakkor nem büdös. A PoliFarbe festékcsaládban találtam vizes bázisú alapozót és zománcfestéket is, jó kiadósat, jól fedőt. 

Elég jól lehetett vele dolgozni, bár furcsán ragacsos a festék állaga, úgy ragadt tőle a kezem, mintha vattacukrot ettem volna. Viszont semmi szaga nincs és gyorsan szárad. Ez kellett most nekem!

Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért nem fújtam inkább. Nos, azért nem, mert túl keskenyek az egyes felületek, így elég nagy pazarlás lenne sprayfestéket használni, mert egy csomó anyag elmegy a levegőben. Inkább ecsettel felvittem a festéket, majd szivacshengerrel simára hengereltem. Takarékos megoldás! ez pedig a végeredmény:

Ez az asztal attól nagyszerű, hogy szépen lehet dekorálni. Nem utolsó dolog okosan és szemet gyönyörködtetően stylingolni az asztalunkat, legyen akár író-dolgozó, akár lerakóasztal. Kell például néhány szép dobozka az apró haszontalanságoknak.Kell néhány kép az asztalra, vagy fölé, ami személyessé teszi a teret.

Kell valami apró, és tökéletesen haszontalan dísztárgy. A képen látható hattyú-szobor nagytestvéréről és az elkészítés módjáról már olvashattatok nálam. Hasonlóképpen a két kis vázához, ami szintén nagyon látványos, mindig lehet bele tenni valami szépet, faágaktól, a barkán át a művirágokig, bármit. Elkészítéséről itt olvashattok. Nem árt még egy szép notesz, ízlésesen elrendezett füzetek, prospektusok akár, és az asztal egyszerű funkcionális elemből, hangulati forrássá változik.

Összefoglalva tehát: A Vittsjö menő, a Vittsjö jó. A keskeny felületekhez nem jó a sprayfesték, viszont a fehér szín mindent nagypályássá tud varázsolni. Érdemes ügyelni az apró részletekre és nem lenézni a stylingolás művészetét. Nem minden a praktikum, legyen otthon pár, semmire sem jó, de szemnek kedves dísztárgyunk is.

Ti mit gondoltok? Vittsjö kell?

fotó: Balogh Orsi

A nagytakarítás valahogy mindig a káosz irányába vezet. Egy ideig. Aztán egyszer csak, a sok kis halomból, dobozból, kupacból és papírhegyből egyre kevesebb lesz, és rendeződnek a sorok: a káoszból apránként rend lesz.

Na mi most még ennél az utolsó stációnál tartunk, de már egy hete.

Ezért a hétvégénk most azzal telt, hogy a tetőtéri két szobából az egyikben, a gardróbban rendet tettünk, így mostanra ez a szoba 80%-os készültséggel büszkélkedhet. Hónapokig ez egy béna ruharaktár volt, bőröndökkel, dobozokkal, mintegy átmeneti szállás, átmeneti ruhatárolója. Most felszámoltuk az átmenetiséget: falak sötét színben pompáznak, ami szerintem erősíti a boudoir-jelleget, a padló viszont jó kontrasztként, hófehér. A két Ikea komód iszonyatos mennyiségű cuccot elrejt, az állványokon pedig vígan elvannak a vállfát igénylő ruháink.

Mivel szinte nincs függőleges fal ebben a szobában, szekrények elhelyezése teljesen  kizárt volt, de úgy voltunk vele, hogy valójában nem is akarjuk elrejteni a ruhákat, hiszen ez egy gardrób, és a jól látható ruhatár szinte már dekorációként hat. Ami még kell ebbe a szobába: egy kárpitozott pad, mondjuk valami hasonló, mint amit már egyszer csináltam,  kisebb tárolók az ablak alá a cipőknek, és egy hosszú függöny, amit két oldalt ugyan elkötök az állványok előtt, így a ruhák továbbra is láthatóak maradnak, de a sok textil további puhaságot adna a térnek. Szükség lesz még hangulatvilágításra, egy szép csillárra és pár apró tárolódobozra, melyek a komód tetején, nem csak tárolásra de díszítésre is alkalmasak lehetnek.

Jó hosszú a lista, mégis, jelenleg úgy tűnik, a gardrób, a reggeli készülődés szentélye áll legközelebb a "kész" állapothoz az egész házban. (előzmény itt)

A tetőtér másik fele még nincs ilyen jó állapotban, főleg hogy csúszott egy kis malőr a számításaimba. Üveg asztallapot terveztem az irodába, amit telefonon rendeltem meg, alaposan körülírva, hogy mi lesz a funkciója az üveglapnak. Ehhez képest, életveszélyesen vékony üveglapok érkeztek, nemhogy a monitort nem merjük rátenni, de már a puszta látványa is félelmet kelt bennem. Mindig elkövetem azt a hibát, hogy megbízom a szakemberek tudásában, és naivan azt hiszem, hogy ők okosabbak mint én.

Most várjuk a másfél centis, edzett üveglapokat, melyekre már maximális biztonsággal pakolhatunk.

A padló viszont impozáns, tágítja a teret és növeli a fényt. Teljesen megváltoztatja a szoba hangulatát! (előzmény itt)

Hátra van még a villanyszerelés, ami nagyon sokat számít majd a végeredménynél, és jó pár hét, mire megérkeznek a külföldről rendelt székek is. Sok-sok festés is vár rám: az Ikeában most nagyon olcsón, 2490 Ft-ért vettünk éjjeliszekrényeket, melyek az oszlopok között lesznek a tárolók. Fehérre festve. Fehérre kell még festenem az 1500 Ft-os asztallábakat, és egy, most Family kártyára akciós laptopasztalt.

De még így is messze leszünk a tökéletes végeredménytől, hiszen ide elég sok kiegészítő kell, melyek a végső hangulatot adják. Képek, dísztárgyak, egy-egy régi bútor, asztali és állólámpák, párnák és takarók. Viszont, hétvégére már itt is rend lesz. Remélem.

A házunk tetőtere anno úgy lett kialakítva, hogy adott esetben, külön lakásként funkcionálhasson. Amikor nyáron beköltöztünk, tudtuk, hogy nálunk sosem lesz a tetőtér külön lakás, sokkal inkább egy, a ház egészéhez tartozó menedékhely, egy felnőtt bázis, ahol gyerekzsivaj nélkül, nyugodt elvonulásban lehet dolgozni, alkotni, gondolkodni és szárnyalni. Hónapokig amolyan szedett-vedett kemping hangulatban dolgoztunk itt, és egyáltalán nem volt felemelő.

Úgy alakult, hogy most lett igazán szükségünk arra, hogy a fenti részt komoly irodaként tudjuk használni, adott esetben többen is. Nagyjából egy nap alatt eldöntöttük, hogy mit szeretnénk, és hogy most belevágunk, így másnap már hívtuk is a jól ismert kivitelező csapatunkat, ahogy kisfiam hívja őket, a "dolgozókat".

Annyira gyorsan fogtunk bele a kipakolásba, hogy igazi "előtte" fotókat nem is tudtam készíteni a kempinghangulatot megörökítve, mert csak a kipakolás után kaptam észhez, és kezdtem el dokumentálni a felújítás folyamatait.

Először is, a konyhai kialakítástól szabadultunk meg, amire egyértelműen semmi szükségünk. Le kellett bontatnunk a csempét, és visszavágattuk a vizes kialakítást, valamint eltüntettük a szagelszívó helyét. Másodszor, megszüntettük az általunk szívből gyűlölt mennyezeti spotvilágítást.

Ezzel a két alakítással már kezdett úgy alakulni a tér, amilyennek látni akartuk.

A terv fontos része, hogy egy tökéletesen neutrális, semleges alapunk legyen, melyet majd kedvünk szerint dekorálunk. Ezért, döntöttünk úgy, hogy hófehérek lesznek az alapok. A falak, a padló, a szegély és még az oszlopok is. Festettünk már padlót a ház más helységében, ezért pontosan tudtam, hogy bármennyire felháborító is elsőre az ötlet, miszerint átfestetem ezt a padlót is, jó lesz. Nagyon jó.

Azt szerettem volna elérni, hogy maga tér maradjon tiszta érzetű, semleges, már-már loft hangulatú. Egyszerű, leginkább fehér és légies bútorokkal, keverve az olcsót a designer minőséggel.

Terveztem ide rengeteg, a plafonon hosszan tekergőző Tilka kábelt, mert ez most nagy szerelmem, imádom a textúráját, a színeit és a hanglatot, amit sugároz. A lenti részen, csak ilyen kábeleken lógnak a lámpáink! Meglepő, de eleganciát ad egy olyan hétköznapi dolog, mint egy kábel. Komolyan sajnálom, hogy a Tom Dixon lámpámon nem textilkábel van, de azért ahhoz nincs pofám hozzányúlni....

Aztán, keresgéltem megfizethető árú, geometriai mintájú szőnyeget, és megtaláltam azt, ami a legszebben mutatnak majd az edzett üveglapos asztalok (melyek fehérre festett Ikea lábakon állnak) és a két design szék.

Ez az alapterv, ehhez jönnek majd a kiegészítők, textilek, képek, egyéb világítás, melyek a hangulatot teremtik majd meg. A fenti rész nagyon más lesz, mint a lenti, de tulajdonképpen mégsem. Azt szeretném, hogy legyen kifinomult és nagyon egyszerű, nyugalmat és békét sugárzó, de inspiráló. Elég jól haladunk, és már remegve várom, hogy birtokba vegyük a végre berendezett teret, és onnan írjam nektek az újabb posztokat, például átfestett Ikea bútorokról, arról, hogy mennyire fontos részlet a bútoron a láb, vagy arról, hogyan lehet szalagokból térelválasztót készíteni. Folyt. köv. az izgalmas részletekkel!